Hiszel a végzetben? A gondviselésben? Azokban a hülye mesékben, amik szerint semmi sem történik ok nélkül? Úgy éled az életed, hogy azt hiszed, minden eseményre, beszélgetésre és találkozásra azért kerül sor, mert mindezt már jóval azelőtt eldöntötték, hogy mi ráébredtünk volna arra, milyen irányba is haladunk? Kőbe vésték világkorszakokkal a születésünk előtt? Ráadásul mindez valami nagyobb jót szolgál. (...) Ha engem kérdezel, az életünk csupán egy nagy halom szemét. A korábbi balfogásaink felhalmozódott hulladéka. Minden szörnyû döntés hozzájárul ahhoz, hogy egy kis részünk valamilyen még visszataszítóbb dologgá változzon.