Mint egy pocsolyába dobott kavics, problémáink begyûrûznek a minket körülvevő világba. Az egyes vízfodrok hatással vannak mindenre, ami az útjukba áll, a víz pedig még tovább gyûrûzik. Ha például kinyitjuk az ajtót valaki előtt, arra ösztönözzük őt, hogy ugyanezt megtegye valaki mással, esetleg másféle udvariassági gesztust gyakoroljon, amelyet nélkülünk nem tett volna meg. Ugyanígy, ha ráförmedünk valakire, meglehet, hogy az illető párja, barátja vagy gyermeke válik a mi továbbgyûrûző problémánk áldozatává. Ezen képességünket, amellyel képesek vagyunk hatást gyakorolni a minket körülvevő világra, kisugárzásnak hívom - szó szerint arra utalva, amit kifelé sugárzunk magunkból.