A 20. század történelméből megtanultuk, hogy egy viszonylag nyílt társadalom még akkor is hatékonyabban mûködik és hosszabb ideig marad fenn, ha arisztokratáinak vagy milliárdos nagytőkéseinek tág játékteret és sok privilégiumot biztosít, mint a központosított, diktatórikusan vezérelt társadalmak. Az utóbbiak vagy túlnyújtott háborúkban buknak el, vagy belső eredetû gazdasági okok miatt omlanak össze. A sikeres társadalmaknak levegőre és szabadságra van szükségük ahhoz, hogy mûködőképesek maradjanak.