Nem tetszik az, ha lehunyjuk a szemünket a bántás láttára, csak azért, mert valaki mással történik. Nem tudok azonosulni azzal, hogy folyamatosan méricskéljük, vajon mennyi hasznunk van valamiből, és az alapján döntsük el azt, mi miként viselkedünk majd valakivel. Szerintem a világ attól lesz jobb hely, ha vannak benne olyan momentumok, amikor olyan dolgokat is csinálunk, amiket nem lenne muszáj. Kiállunk azért, aki éppen gyenge. Megerősítünk valakit, akit már csak egy hajszál tart össze. Szeretünk, akkor is, amikor nem könnyû szeretni. Odafigyelünk arra, akire más nem tud. Megtörjük a csendet, amikor kényelmesebb lenne belesimulni abba.