Nem az-e az ember egyik legnagyobb szerencsétlensége, hogy könnyebben felejt, mint emlékszik, nyilvánvalóan azért, mert így kényelmesebb, mert így az élet kevésbé fáradságos, a hétköznapok pedig könnyebben járhatóak? Ezért fojtunk el magunkban annyi mindent: félresöpörjük a dolgokat, hagyjuk, hogy a napok maguk alá temessék őket, és feledésbe merüljenek.