A gondolkodás a halálról és az idő múlásáról a kertészkedés része. Azzal a tudattal ültetsz el magokat a földbe, hogy talán nem maradnak életben. Növényeket nevelsz, de tudod, hogy fél év múlva elviheti őket a fagy. A vég elfogadása és egy rövid, de csodálatos élet ünneplése mind benne van ebben az egyszerû cselekedetben. Sokan azt mondják, a kertészkedésnek terápiás hatása van, hogy ha a földbe dugod a kezed és változást hozol létre a világban, attól élőbbnek és a jelenben létezőnek érzed magad, mintha valami olyasmit tennél, ami számít, még ha ez csak erre az egyetlen cserépre korlátozódik is. Ám a terápia mélyebbre hatol a fizikai dolgoknál: a tavasz kezdetétől minden hónap visszaszámlálás a vég felé. A kertész minden évben elfogadja, tervezi és még meg is ünnepli a halált a megdermedt magfejekben, amelyek télen csillognak a jégtől: jól látható emlékeztető ez a végre és a kezdetre.