Elsorvaszt hát az igazság utáni vágy, s így szólok hozzád, Istenem, teremtő szó: Légy béketûrő, kérlek, úgy, mint máskor is, hallgasd meg most is méltatlankodásomat! Saját kezed mintázta meg az egyiket, s a másikat más gyúrta ki? Hogy is van ez? Tán nincs mindegyiken ott ujjaid nyoma? Az egyik nemcsak azt élvezheti, mire szüksége van, ám még sokat azon felül, s fölöslegben dúskálva tölti életét; a másiknak jól jönne egy darab kenyér, vagy mások asztaláról még a morzsa is. Te igazságos Úr! Igazság hol van itt? Meddig fog állni még e teremtett világ?