Ha a remény csak egy kicsi táplálékhoz is jut, nem válogat, életre kel. Táplálékot talál egy rosszul eltalált jelzőben, egy elsietett határozószóban, a kompenzációként nyújtott együttérzésben, egy mozdulatban, egy mosolyban, a szem csillogásában. Aki reménykedik, megfeledkezik arról, hogy az empátia mechanikusan támad fel. A közömbös fél automatikusan tapintatos, hogy se magát, se a reménykedőt ne hozza kiélezett helyzetbe. A reményt halálra kell éheztetni, különben elpusztítja a gazdatestet. Megölni ezt a parazitát csak a tisztánlátás brutalitásával lehet.