Nálunk a szeretetet nem vallja be az ember, úgy kell annak kibuggyannia a szívből, és mint az óceán holtágainak, a saját útját kell tovább vájnia, amíg elér a távoli földekig. Így aztán úgy kell kitalálni egy elejtett mondatból, egy finoman összeszûkülő nézésből, egy mosolyból a másik szája sarkában, egy apró, simogató vállveregetésből, abból, ahogy valaki elnyújtja az utolsó kör tea felszolgálását, vagy ahogyan hozzáigazítja lépéseit a másikéhoz, amikor a számára kedves valakit hazakíséri, ezer ilyen apró dologból.