Az erőszak célpontjai válságot élnek át a valóságérzékelésükben. Az iskolába járó gyerek, a zsinagógában a gyülekezet, a szupermarket vásárlója, az amfiteátrum színpadán ülő ember mind úgymond stabil világképben tartózkodik. Az iskola az oktatás helye. A zsinagóga az istentiszteleté. A szupermarket a vásárlásé. A színpad az előadásé. Ebben a keretben látják ők magukat. Az erőszak összezúzza ezt a képet. Hirtelen nem ismerik a szabályokat - mit kell mondani, hogyan kell viselkedni, milyen döntést kell hozni? Már nem ismerik a dolgok formáját. A valóság megszûnik, és felváltja a felfoghatatlan. Félelem, pánik, bénultság veszi át a racionális gondolkodás helyét. A "józan gondolkodás" lehetetlenné válik, mert az erőszak jelenlétében az emberek már nem tudják, milyen lehet "józanul gondolkodni". Labilissá válnak, sőt összezavarodnak - mindannyian. Elménk már nem tudja, hogyan mûködjön.