Lehetnék reggeli köd. Akkor egy darabig a föld felett gomolyognék. Az emberek vaksin botorkálnának bennem, és szitkozódnának, mennyi kellemetlenséggel járok. Majd a napkeltével szépen felszállnék, és eloszlanék váratlanul, de mégis fokozatosan. Észre se venné senki, hogy eltûntem.