A történetek olyanok, mint a folyók, amelyek csak arra képesek menni, amerre a terepviszonyok megengedik, mégis azt a látszatot keltik, mintha a maguk útját járnák, ebben az értelemben az emberi képzelet úgy mûködik, (...) mint a gát: megállítja a folyót, a saját erejét használja föl arra, hogy eltérítse az akarata ellenére, (...) tehát az a legfontosabb, (...) hogy az ember képes legyen fölállítani ezeket a bizonyos gátakat, amelyek közé már szabadon beengedheti a történetét.