Van egy pont, amikor le kell tennünk a könyveket és fel kell hagynunk a spirituális gyakorlatokkal, hogy ezek helyét átvegye a víz érintése mezítelen talpunkon. A könyvek és a gyakorlatok ugyan jó szolgálatot tesznek - irányt mutatnak, kapaszkodót nyújtanak, inspirációt adnak -, de ha görcsösen ragaszkodunk hozzájuk, pont attól fosztanak meg, ami a legfontosabb: hogy közvetlenül találkozzunk a világgal úgy, ahogy van, vagyis úgy, ahogyan mi magunk formáljuk.