William Powers

Mindenhol gőzerővel folyik az agymosás, a jelenlegi, médiumok által átszőtt világunkban több mint eddig bármikor. Az, hogy az ember a saját fejével gondolkodjon, mára a legnehezebb feladattá vált.

Egy tizenötezer forintba kerülő, helyi bio élelmiszerrel teli szatyor nem drága, csak őszinte ár. Ugyanez a szatyor a szupermarketben azért sokkal olcsóbb, mert a környezeti költségek - a növényvédő szerek, a talajpusztulás, a kulturális károk és az élőlények génmódosítása - nincsenek benne az árban. De vajon képesek vagyunk a blokk végén álló összeg mögött meglátni, mit fizetünk valójában, és kivel fizettetjük ezt meg?

Van egy pont, amikor le kell tennünk a könyveket és fel kell hagynunk a spirituális gyakorlatokkal, hogy ezek helyét átvegye a víz érintése mezítelen talpunkon. A könyvek és a gyakorlatok ugyan jó szolgálatot tesznek - irányt mutatnak, kapaszkodót nyújtanak, inspirációt adnak -, de ha görcsösen ragaszkodunk hozzájuk, pont attól fosztanak meg, ami a legfontosabb: hogy közvetlenül találkozzunk a világgal úgy, ahogy van, vagyis úgy, ahogyan mi magunk formáljuk.

A különlegesség hajszolása és ennek közeli rokona, a versengés is egyfajta betegség.

Ha a szépség szereti az elhagyott helyeket - ahogy Ezra Pound mondta -, akkor talán a bölcsesség is.

Arra kondicionálnak minket, hogy a szeretetet a pénztárcánkkal fejezzük ki. Így amikor valaki azt kéri, "fogd vissza a költekezést", az könnyen úgy csapódik le, mintha azt kérné, "szeress kevésbé".

A legnagyobb tanáraim a szenvedéseim.

Kétféle problémával találkozunk az életben: konvergenssel és divergenssel. A konvergens problémák olyanok, mint a mérnöki feladatok vagy a kirakósok: a darabokat összerakva eljutunk egy egyértelmû megoldáshoz. A divergens problémák viszont a szív és a lélek ügyei; minél inkább próbáljuk kibogozni őket, annál inkább a rejtély felé ágaznak szét. Lehet, hogy a modern dilemmák jelentős része abból fakad, hogy divergens problémákat konvergens logikával próbálunk megoldani.

A legnagyobb ajándék, amit a világnak és másoknak adhatsz, ha hû maradsz lelked legmélyebb lényegéhez.