Ugrás a tartalomra
Milyen törékeny is a történelem; megragadni vagy hivatkozni rá nincs egyéb eszközünk, csak a nyelv képlékeny agyaga, ennek pedig előbb vagy utóbb mindenki rájön a korlátaira. A képességünk, hogy nevén nevezzük a dolgokat, erősen behatárolt, és ez a korlátozottság még érzékenyebb vagy kegyetlenebb, ha a dolgok, amiket meg akarunk nevezni, örökre eltûnnek a szemünk elől. Ez a múlt: elbeszélés, de olyan elbeszélés, amely egy másik elbeszélés építménye fölé épült, egy igékből és főnevekből összeállított szerkezet, amelyben talán képesek vagyunk megragadni az emberek fájdalmát, halálfélelmét és életvágyát, a lövészárkokban harcolók otthon utáni sóvárgását, az aggodalmat a katonáért, aki elment a flandriai mezőkre, és aki, amikor emlegetjük, talán már meg is halt.
Kapcsolódó idézetek
-
Akit feledni akarunk, arra gondolunk.
Jean de La Bruyére
-
Épp amikor kezdtem megszokni a tegnapot, hát nem eljött a mai nap?!
-
Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl William Buehner
-
Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl William Buehner
-
Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl William Buehner
-
Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl William Buehner
-
- Az idő mindent megváltoztat.
- Mindenki ezt mondja, de ez nem igaz. Csak a tettek hoznak változást. Ha nem tesz semmit, nem változik semmi.
-
Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hûvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik.
Stephenie Meyer
-
Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már azelőtt, hogy gondoltuk volna. Jóval azelőtt. És az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk is, ugyanaz az érzés már sose lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.
-
Elmentél,
és magaddal vittél engem is,
aki itt maradt,
nem hasonlít hozzám.
Bartis Ferenc
-
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.
Paulo Coelho
-
Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is.
Paulo Coelho
-
Vajon lehet-e jövőnk, ha a múltunk a jelenünk?
-
Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.
Paulo Coelho