Ez az erő tartja pályájukon a bolygókat, tágítja a világegyetemet és hozza létre a fekete lyukakat. Amikor tehát mûködésbe lép, az emberi akarat nem sokat ér. Megfoszt értelmünktől, ítélőképességünktől, becsületünktől, óvatosságunktól, méltóságunktól, ám végül, ha szerencsénk van, szédítő örömmel, leírhatatlan várakozással, sőt boldogsággal ajándékoz meg bennünket. A közelében minden pillanat költeménnyé, szemérmetlen zenemûvé válik. Ez volt hát Isten válasza a halálra, miután kudarcot vallott abban, hogy megóvja az emberiséget sötét végzetétől, ezt a különleges fényt adta, ezt a lángot, amely azóta melengeti a kezünket, de hamuvá is éget - a viskóinkat égbe vivő lajtorjákká, palotáinkat szánalmas romhalmazzá, örömünket magánnyá változtatja. Szerelemnek nevezzük: ez a szó jutott az eszünkbe.