Fakó zseblámpafény erőlködik, hogy kimentsen az éjből valamit. Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs. A múlt kihamvadt évtizedeit villantaná törött tükördarab. Ahogy a kő fölött beforr a hab, ahogy a gyûrû szétfut a hangtalan vízen - a végén ránctalan nemlét marad, mintha sosem lett volna semmi sem.