Ami a birtokunkba kerül, valahogy "eltûnik", nagyjából úgy, ahogyan az új autó is eltûnik, miután már fél éve a miénk, és sokszor a szeretteinkre sem fordítunk kellő figyelmet. Nem kegyetlenségből, egyszerûen csak nem értjük, miért kellene tovább küzdeni valamiért, ami már a miénk. Így aztán az udvarlás romantikus hódításának helyét átveszi a figyelmetlen, tapintatlan viselkedés, sőt a birtoklás goromba feltételezése.