A ruha ugyanolyan történelmi mûtárgy, mint a cserép vagy a szerszám. (...) Feltételezésem szerint külön misztikum lengi körül őket azáltal, hogy viselőik ténylegesen megérintették és alakították őket. A ruházkodás tanulmányozásáról bámulatosan sokat megtudhat egy kultúráról a történész: nem csupán a divatra vonatkozó puszta tényeket ismeri meg, hanem a korszak politikai és szociális attitûdjét is. A tizenkilencedik század vége felé például a nők ruházata közvetlenül kifejezte társadalmi státusukat: a szoros fûzők, súlyos, ormótlan szövetek, hosszú szoknyák tökéletesen meggátolták, hogy viselőjük bármiféle értelmes tevékenységben részt vegyen.