Voltak emberibb korok, amikor a haldoklót kézen fogva vezették át a túlvilágba az élők. A szerzetesek között ma is szokás, hogy az élők a haldoklóval a túlvilágról beszélgetnek szépen, csöndesen, nyugodtan, és közben fogják a kezét. Nem tekintik olyan nagy dolognak a halált, de becsülik annyira az életet, hogy az élő mellett legyenek az utolsó pillanatig. Amikor rájuk kerül a sor, az ő kezüket is fogja majd valaki. Amikor pedig sírniuk kell, sírnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha megfogná a kezem, lehet, hogy belehalnék a boldogságba. Stephen King
2. A halál nem lehet olyan rossz dolog. Még senki nem jött vissza panaszkodni.
3. Megtehetnéd - a kedvemért - Hogy lábujjhegyen távozol. Halkan csukod az ajtót életemre. Elmész szépen, és nem kukucskálsz, Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.
4. Itt vagyok... amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled. Stephenie Meyer
5. Békés álomba szenderülve szeretnék meghalni, mint a nagyapám. Nem a félelemtől üvöltve, mint az utasai.
6. Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle. Stephenie Meyer
7. Az élők csupán vakációzó halottak.
8. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. József Attila
9. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. József Attila
10. A szemét hagytam utoljára, mert tudtam: ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát. Stephenie Meyer
11. Az erőszak a gyengék végső menedéke. Isaac Asimov
12. Vajon van-e élet a halál előtt?
13. A halál békés, könnyû. Az élet nehezebb.
14. Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál.