- Néha én is álmodom a szerelemről. Nem is tudom, mit; reggelre mindig elfelejtem. Égig érő jegenyékről álmodom? Folyóról, aminek nincsen partja? Csak azt tudom, olyan örömöm sosem volt még, mint amikor a szerelemről álmodom. - Öröm a szerelem? Csak öröm? - Mi más lenne? - Azt hittem, pusztulás is. A leggyönyörûbb pusztulás: megszûnhetek, és akkor is vagyok.