Amikor elsős voltam, nagyon szerettem iskolába járni. Pedig sokan ijesztgettek, hogy majd olyan unalmas lesz, de éppen az volt az érdekes, hogy minden milyen unalmas.

Kapcsolódó idézetek

1. Te voltál az életem, de én csak egy fejezet vagyok a tiédben.
2. Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik. Paulo Coelho
3. Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad Belőlem néhány pillanat. Republic
4. Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tûnt belehalni. Stephenie Meyer
5. Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz. Richard Bach
6. Régi harcok, régi, kopott könyvek Derû, mosoly, néha fájó könnyek Múlik minden, rohannak az évek Búcsút mondunk, múló diákévek. Ernest Hemingway
7. A jó lányok a mennybe mennek, a rosszak külföldi luxusútra. Moldova György
8. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Épp ezért le kellett lépnem, mielőtt végleg elérzelgősítenél. Vavyan Fable
9. A sivatagi szél már régen befedte lábunk nyomát a homokban. De én létem minden pillanatában emlékezni fogok mindenre, ami velünk történt, továbbra is ott fogsz járni álmaimban és a való életemben. Köszönöm, hogy az utamba kerültél. Paulo Coelho
10. Mióta elment, úgy érzem, mintha álom és valóság között lebegnék.
11. Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó, de mégis, Ne hidd, szivem, hogy ez hiába volt! És hogy egészen elmúlt, ó, ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben, És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen. Juhász Gyula
12. Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel, Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el, Utolsó emlékem küldöm neked, Papírra égetve, mennyire szerettelek. Children of Distance
13. - Ó, a kamaszbánat - bólintott apu merengve. - Igen, az milyen kedves tud lenni! - értett egyet anyu. Nem! Nem kedves! Miért gondolják, hogy kedves, ha sírógörcsöt kapok éjjel, ha bedagadt szemmel ébredek, és nincs étvágyam? Egyáltalán nem kedves! Tragikus! Egész úton némán ültem, és a szüleimet hallgattam, akik "mókásnak" tartják, hogy éppen meghasad a szívem. Leiner Laura
14. Én elindultam, és vissza se nézek már, Felejts el, és soha ne gondolj rám, Ne kérdezd, hová, ne kérdezd, miért, Nyugtalan szív pumpálja bennem a vért.