Az én könnyem nagytitkos messze tenger, És én úgy állok partja meredekjén, Félve és fázva, félig-húnyt szemekkel. És a szemem lehúnyni sem merem, Mert a tengereken sziszegnek az éjek, És elzsibbaszt egy szörnyû félelem; És a szememet kinyitni is félek. És úszni kellene és nem merek, Hiába hívnak messze tengerek; Csak reszketek, vacogva reszketek.