Hittük, mert nekünk éppen csak annyit nyújtott az élet, hogy szûkösen elfértünk egymás mellett; át kellett menekülnünk egy másik világba, ahol óriások éltek, bûbájos öregasszonyok nyargalták a seprût, és jó vagy rossz szellemek döntöttek sorsunk felett. (...) Hittük, hogy az a világ létezik, képzeletben ott futkostak táltos lovaink a narancsszínû nap birodalmában, ahol eleven karddal, melyet a bőrünk alól húztunk ki, szembeszálltunk a sárkányokkal is. Alig vártuk az estét, hogy beleringassuk magunkat rejtelmes világába, megszûntünk létezni, mert vágyaink zavartalanul követhették a mesék csodálatos tájait.