A belső látás fontosabb az éles szemnél. Ha saját derûnk vezérel át könnyû léptekkel az életen - nos, ez az igazi boldogság.

Kapcsolódó idézetek

1. A boldogság nem egyszerûen a kellemes pillanatok többsége a kellemetlenekkel szemben. A boldogság inkább az, ha az ember az életét a maga egészében értelmesnek látja. Yuval Noah Harari
2. A mosolygós embereknek sem könnyû a sorsa, csak másképp élik meg. Derûsen, és ez a nehezet is könnyebbé teszi. Az örömöt nemcsak kapjuk, de belülről csináljuk is, és ez fontosabb. Müller Péter
3. A boldogság, melyet a világon élvezhetünk, sokkal kevésbé függ attól, miként viselik magokat irányunkban mások, mint inkább attól, mint járunk el mi magunk mások irányában. Eötvös József
4. Ha a saját szemébe a nő bele tud nézni, akkor nyugodtan, oldottan fog másnak a szemébe is nézni! Egyenes lesz a tartása. Persze ez nem az a szemtelen, kihívó, vadászó tekintet, amikor éppen egy pasira vadászik, hanem ez a derûs tekintet. Ez hiányzik ma Magyarországon. A sok derûs vidám tekintet! Csernus Imre
5. A boldogság nem visel külső jelvényt, hogy felismerhessük, olvasni kellene a boldog ember szívében; de a megelégedés kisugárzik a tekintetből, a viselkedésből, a hanghordozásból, a magatartásból, s mint egy átárad arra, aki észleli. Jean-Jacques Rousseau
6. A legnagyobb boldogságot az okozza (...), ha kilépünk az énközpontúságból, és megtanuljuk, hogy törődjünk mással is, vagyis a nagybetûs Élettel, nem csak a saját kis életünkkel. Steve Biddulph
7. A boldogság benned van. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyi helyeslést kapsz, vagy hogy hány ember dicsér meg. A boldogság akkor jön, amikor úgy gondolod, tettél valami igazán jelentőségteljeset.
8. Látni. Azt mondhatnánk: ha nem is a célja, de lényege szerint ez maga az Élet. Pierre Teilhard de Chardin
9. A derû az egyik legnagyobb kincs, amely valóban gazdaggá teszi az embert. Amikor lelkünket vidámság járja át, lényünk mintha kitágulna: befogadóbbá válunk a világra. Trom Kata
10. Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni - sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. Egyszerûen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.