A család mint intézmény nem egyszerû tükörfelület, átszûri és saját logikájába illeszti a történeti-társadalmi változásokat, miközben maga is folyamatosan alakul és alkalmazkodik.

Kapcsolódó idézetek

1. Családok, pont mint az élet, változnak. Nem maradnak ugyanazok, de az ember családja mindig eklektikus és örök. Csak épp formálódik és alkalmazkodik.
2. A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.
3. A családok olyanok, mint a fa ágai. Különböző irányokba növünk, de a gyökereink egyek maradnak.
4. Amikor a családból távozik vagy maghal valaki, megváltozik otthon a dinamika. Az emberek helyezkedni kezdenek, átveszik a szerepet, amire mindig is vágytak, vagy olyan szerepbe kényszerülnek, amit soha nem akartak. Ezt senki sem veszi észre igazán, de a család folyamatosan változik. Cecelia Ahern
5. A család olyan, mint a tőzsde, csúcsok és mélypontok váltják egymást.
6. Az egyén nem egy külön láncszem, de a korábbi nemzedékek láncolatának szervesen összefüggő része, és így ő a családnak és hazának nem csak jelenét, de a múltját is képviseli. Jász Géza
7. Én abban hiszek, hogy az emberek változnak. Hogy képesek vagyunk alkalmazkodni egymáshoz, egyre jobban odafigyelni a másikra, az igényeire, és észrevenni, hogy a tevékenységein hogyan hatnak a környezetünkre. Folyton változunk. A folyamat része az is, hogy a változást észrevegyük, pláne egy családban, ahol mire kettőt pislantasz, a gyerekeid már felnőttek.
8. A tágabb család a távolságok és a szeparáltság következtében szimbolikus családként mûködve olyan állandóan változó családképet közvetít, mely a megjelenített életpályákon, életmódokon, mintákon át a társadalmi környezetre, a családi ás az egyéni jellegzetességekre egyaránt reflektáló bonyolult rendszert hoz létre.
9. A család akkor tölti be szerepét, akkor ad kiegyensúlyozott harmonikus személyiségeket a társadalomnak, ha maga is kiegyensúlyozott, szerető, védő közösség. Csányi Vilmos
10. A gyermek általában a szülők, a nagycsalád tükörképe, kicsinyített mása. Felnőve, ha nem tetszik, amit a tükörben látunk, örökre hátat fordítunk neki, vagy bezúzzuk, a tükör összetört cserepei leszünk.