A csalódást rossz dolognak tartják. Ez végig nem gondolt előítélet. Mert minek a révén fedezzük fel, hogy mi az, amit vártunk vagy amiben reménykedtünk, ha nem a csalódás révén? És miben, ha nem ebben a felfedezésben rejlik az önismeret? Csalódás nélkül hogyan jöjjön valaki tisztába önmagával? A csalódást nem sóhajtozva kellene elviselnünk, mint olyan valamit, ami nélkül bizony jobb volna életünk. Keresnünk, kutatnunk és gyûjtenünk kellene a csalódásokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember mindig csalódik. De a csalódás néha nagyon jó, mert hasznosan gazdagítja tapasztalatainkat a világról, az emberekről, s elindítója lehet egy bennünk meginduló folyamatnak. Berkesi András
2. Az életben a legnagyobb csalódottság valószínûleg a jövővel kapcsolatos bizonytalanságból fakad. Bármit képesek vagyunk kezelni - legyen az jó vagy akár rossz -, ha biztosan látjuk annak bekövetkezését. A nem tudás az, ami megvisel bennünket.
3. Az önbizalomnak egyensúlyban kell lennie az önismerettel. Régebben utáltam és aktívan kerültem mindenfajta kritikát. Most inkább megpróbálom azzal a feltételezéssel meghallgatni, hogy igaz, majd eldönteni, hogy akarok-e tenni valamit, vagy nem. Az igazságkeresés nehéz és gyakran fájdalmas, de ez választja el a jogos önbizalmat az önámítástól. Sam Altman
4. A csalódás nagyságán mérhető, hogy az érzelem mennyire volt valós. Mert ha csak annyi volt, hogy holnapra úgyis elfelejtem, akkor soha nem is jelentett sokat. De ha sokáig cipelem magammal, nehezen tudok tőle szabadulni - a hiánytól is, a fájdalomtól is -, akkor komoly érzelem volt. Amíg tudunk csalódni, addig érezni is tudunk.
5. Ha valaki más lennék, most bemutatkoznék, de ami azt illeti, magasról teszek rá, hogy ki, mit gondol. Tapasztalataim szerint az érdeklődés az elvárások anyja. Az elvárások pedig csalódáshoz vezetnek. Tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére az, ha nem érdekel semmi. Igazából az sem érdekel, hogy jó vagy rossz ember legyek-e. Ahogy én látom mindkettő szívás. A rosszakat a társadalom törvényei sújtják, a jókat pedig Murphy törvényei.
6. Az önismerettel kapcsolatban sajnos még mindig nagyon sok téves elképzelés él a fejekben. Egyesek azt mondják: ugyan már, én jól ismerem magam! Nekem már ne mondjon senki semmit, hiszen pontosan tudom, milyen vagyok, hogyan viselkedem, nem érhet önmagammal kapcsolatban meglepetés! Ez azonban óriási tévedés, mert mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor döbbenten észleljük, hogy egészen másként viselkedünk, mint ahogy szoktunk vagy szerettünk volna. Mi a csuda történhetett...? Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy a lelki életnek olyan fondorlatai, olyan különleges összefüggései, törvényszerûségei vannak, amelyeket ha nem ismerünk, akkor saját magunk által is megtéveszthetőek vagyunk. Bagdy Emőke
7. Csak félig tud valamit az, aki nem tudja magáról, hogy tudja; s tudni, hogy tudunk, annyi, mint önmagunkat ismerni. Az önismeret nemcsak önmagáért kívánatos és fontos dolog, hanem azért, mert nélküle semmilyen más tudás sem nyerhet kritikai igazolást és biztos megalapozást. Robin G. Collingwood
8. Az önismeret szempontjából az egyik legnagyobb kihívás megtanulni a kudarc értelmezését, mivel életünket nem a kudarcok mennyisége alakítja, hanem az a mód, ahogyan ezeket kezeljük és feldolgozzuk.
9. Meg kell (...) tapasztalni a sikerek mellett a csalódásokat is. Ettől nem tudok megóvni senkit. Ezt nem is ígérheti senki. De nem mindegy, hogy a csalódások vagy a sikerek válnak-e dominánssá, illetve az sem, hogy a csalódásokat hogyan tanuljuk meg kezelni. Yvonne Dederick
10. Az emberek válaszokat várnak, amikor rossz dolgok történnek. (...) Megnyugtató a tudat, ha kiderítik, hol húzódnak a fontos különbségek a saját helyzetükhöz képest, és így meggyőzhetik magukat, hogy velük ez sohasem eshet meg.