Az önbizalomnak egyensúlyban kell lennie az önismerettel. Régebben utáltam és aktívan kerültem mindenfajta kritikát. Most inkább megpróbálom azzal a feltételezéssel meghallgatni, hogy igaz, majd eldönteni, hogy akarok-e tenni valamit, vagy nem. Az igazságkeresés nehéz és gyakran fájdalmas, de ez választja el a jogos önbizalmat az önámítástól.

Kapcsolódó idézetek

1. A csalódást rossz dolognak tartják. Ez végig nem gondolt előítélet. Mert minek a révén fedezzük fel, hogy mi az, amit vártunk vagy amiben reménykedtünk, ha nem a csalódás révén? És miben, ha nem ebben a felfedezésben rejlik az önismeret? Csalódás nélkül hogyan jöjjön valaki tisztába önmagával? A csalódást nem sóhajtozva kellene elviselnünk, mint olyan valamit, ami nélkül bizony jobb volna életünk. Keresnünk, kutatnunk és gyûjtenünk kellene a csalódásokat.
2. Az önelfogadás és az önbizalom egymással harmóniában mûködnek jól, és így teszik lehetővé egy érzelmileg kiegyensúlyozottabb élet kialakítását. Ehhez tényleg bátorság kell, de nagyon megéri. Tari Annamária
3. Egy barátot gyakran meg kell kímélnünk attól, amit valójában gondolunk. Amolyan hallgatólagos egyezség ez. Nem veszünk tudomást egymás hibáiról, és megőrizzük egymás titkait. A barátság nem az őszinteségről szól. Az igazság túl éles fegyver ahhoz, hogy olyasvalakivel szemben forgassuk, akiben megbízunk, és akit tisztelünk. A barátság az önismeretről szól. A barátunk szemében önmagunkat látjuk, mint egy tükörben. Segít megítélni, hol tartunk, hova jutottunk.
4. Mi is az önbizalom? Úgy gondolom, az, mikor meg tudom magam védeni, ki tudok állni a jogaimért, meghúzom a határaimat és szövök magam alá egy olyan hálót, ahová bármikor leeshetek.
5. Az öndicséret, még a legszigorúbb igazságosság szempontjait is figyelembe véve, inkább önmagunk alázása, mint megbecsülése volna, és vajmi kevés emberismeretről tanúskodna, ha azt hinnők, hogy ezzel a tiltakozással kimozdíthatjuk az embereket tévedésükből, amelyben jól érzik magukat. Jean-Jacques Rousseau
6. Amíg hazudok magamnak, addig nem fogom szeretni magam. Amíg menekülök az érzelmi önmegvalósítás elől, nem lesz meg a belső békém. Amíg nem tudom, hogyan fejleszthetem az önbizalmamat, addig bizonytalan leszek, és amíg nincs önbizalmam, nem lesz kisugárzásom. Csernus Imre
7. Az, hogy megtanuld szeretni önmagadat, egy döntés. Talán nem tûnik annak, de az. Egy tanulási folyamat eredménye, hogy a biztonság érzése belülről fakadjon, ne kívülről - vagy ne abból, amit mások mondanak rólad.
8. Az emberek azt mondják, vannak olyan információk, amelyeket muszáj magunkban tartani. Önvédelemből. Ez kétségtelen. Van ilyen része is az elhallgatásnak, amit - ha jogos és szükséges - nevezhetünk alkalmazkodásnak. Ennek nincs negatív hatása. De hol kezdődik az a szint, amikor az elhallgatás már ártani kezd? Az emberek rendszerint rosszul viselik a kritikát, rögtön megindul a hárítás. (...) Persze ilyenkor valójában csak elkezd fájni annak a kimondott információnak az igazságtartalma. Csernus Imre
9. A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják. Csernus Imre
10. Önmagunk szeretete nem azt jelenti, hogy az egész világnak kérkednünk kellene. Sokkal inkább nyugodt magabiztosságra, humorral fûszerezett önbecsülésre és belső stabilitásra van szükség. Az önbecsülés egyensúlya törékeny. Ha túl kevés vagy túl sok van belőle, az könnyen oda vezet, hogy elhagyatottnak érezheted magad. Andrew Matthews