A csend varázslatos és kellemes és olyan valószerûtlen. És még ha az élet nem is tartóztatható fel, néha elcsendesedik, és olyankor úgy néz ki, mintha megállna, mintha szünetet tartana. És ezekben a pillanatokban az ember úgy látja a saját életét, mintha távcsövön keresztül nézné. Attól függően, hogyan tartja a kezében, átfogó képet kaphat, vagy éppen az apró részletekbe tekinthet bele. És csodálkozhat. Vagy kétségbeeshet. Fellélegezhet. Gratulálhat magának. Minden lehetséges.

Kapcsolódó idézetek

1. Különös, hogy a csend mennyire el tudja torzítani az időt, a percek ilyenkor nem olyanok, mint máskor, nem akarnak eltelni, olyanok, mint a mozdulatlan égbolt. Jón Kalman Stefánsson
2. A csendnek olykor gyönyörû a hangja. Hallgatni mindazt, amit nem hallunk, csak érzünk. (...) Mert akinek nincs hallása, annak a szemei, a mosolya minden elárul, az ölelése erőt adhat. A csend hangja csodákra képes, mert akkor töri meg a szó, a hang, amikor a legfontosabb.
3. Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!
4. Ültél már valaha csendesen szemlélődve egy kertben vagy egy parkban? Minél tovább nézed, annál gazdagabb látvány tárul eléd. Lassacskán parányi bonyolult világok mutatkoznak meg, és hirtelen a természet sokkal élőbbnek tûnik, mint korábban.
5. A csend olyan tud lenni, akár a kudarc. Ha egy élénk beszélgetésben csönd áll be, az egy másodperc alatt érvénytelenné tud tenni mindent, ami addig elhangzott, mintha az egész csevej csupán szerencsés véletlen lett volna, mert csak idő kérdése volt mindvégig, hogy kiderüljön az igazság: hogy igazából nincs senkinek semmi mondanivalója a többiek számára. Miért nem tudnak az emberek csendben ülni egymás mellett anélkül, hogy unalmasnak, tehetetlennek és a többiek által kirekesztettnek éreznék magukat? A csend ráadásul mágnesként vonzza a süket dumákat, a beszélgetésben támadt ûr kitöltésének vágya szüli a legostobább megjegyzéseket. Lisa Jewell
6. Van csendje a szorongásnak, a félelemnek, a dühnek, a boldogságnak, az elutasításnak, a fenyegetésnek, a meglepett örömnek, a vágynak... A csend talán a legkifejezőbb válasz, amire (...) az emberek képesek. De érteni kell, hogy mit fejez ki a csend. Popper Péter
7. A csöndek is olyanok, mint a lakmuszpapír. Ha nem kellemetlen, akkor fölösleges aggódni, hogy meddig tart, akkor a csönd maga a meghittség, ha viszont zavaró, akkor van baj.
8. Annyira szeretem a szeptembert! Valahogy olyan, mintha lelassulna az idő. Mintha icipicit több idő jutna arra, hogy megéljem mindazt a szépet és jót, ami körülöttem van a világban. Valami megfoghatatlan, de mégis nagyon is érzékelhető béke járja át a levegőt, és ez csodaszép.
9. Ahogy az ember abbahagyja a munkát, megpillantja a saját életét csupaszon. A munkával feldíszítem, tartalmassá teszem, de ha mindezt lehántom róla, tulajdonképpen nem is tudom megmondani, mit csináltam egy életen át. Nádas Péter
10. Lehet keserûen vagy lemondóan gondolni a halálra, és minden lehetséges intézkedést megtenni annak későbbre halasztására. Vagy, ami reálisabb, gondolhatunk az életre úgy is, mint a személyes nemlét örökkévalóságának megszakítására, és megragadhatjuk, mint egy röpke ideig adott lehetőséget arra, hogy kölcsönhatásba lépjünk a minket körülvevő élő, mindig meglepő világgal és megfigyeljük. Barbara Ehrenreich