A fogott állatok nevelése és ápolása közben tapasztaltam, hogy az egymástól legtávolabb álló fajok is csodásan összeszoknak, elválhatatlan jó barátokká válnak, bizonyítva, hogy az állatok legtöbbje sem állhat meg társaság és részvevő jó barát nélkül. Részt vesz annak bánatában, és ujjongva örül, ha viszontlátja azt, akit szeret. Végül, az oktalan teremtményekben oly megható példáit láttam a hálának, hûségnek és ragaszkodásnak, hogy mintaképül merném állítani a teremtés koronája, az ember elé.

Kapcsolódó idézetek

1. Gondolkodtál már azon, milyen fantasztikus, hogy az állatok is társunkul szegődhetnek? Bár nem egy nyelvet beszélünk, képesek vagyunk megtalálni a közös hangot. Sőt, néha ezek a kötelékek még mélyebbek, mint amiket más emberekkel létesítünk.
2. A legtöbb ember állatbarátnak vallja magát. Nem tárgyként tekintünk rájuk, hanem komplex élőlényekként, amelyekkel megosztjuk a Földet, az életünket, az otthonunkat. Örömük örömmel tölt el, fájdalmukat fájdalommal éljük meg. Intelligenciájukat és egyéniségüket elismerve családunkba fogadjuk őket, vagy gyönyörködünk bennük természetes környezetükben. A gondolat, hogy szükségtelenül fájdalmat, szenvedést okozzunk nekik, sokunk számára elviselhetetlen. Ezért, akik hozzánk hasonlóan étkeznek, ruházkodnak, vagy szórakoznak, azon elvek követését választják, amely minimalizálja, vagy akár teljes mértékben megszünteti a szenvedést. A festői családi farm és a szerető gazda. Egy humánus és fájdalommentes vég, apró fizetség melyet egy boldog életért fizetnek, egy kölcsönös előnyökkel járó megállapodás. Ezen narratíva mögé bújva, a szemünk elől eltûnve azonban megszûnnek személyiségként létezni. Legtöbbjüket haszonállatnak, a gyártás arctalan egységeinek tekintjük egy hatalmas rendszerben, kivételt képezve azon törvények alól, amelyek társállatainkat védelmezik. A szenvedésük láthatatlan, hallhatatlan. Az értéküket csak a belőlük nyert haszon határozza meg, melyet a saját felsőbbrendûségünkbe vetett hit racionalizál és az elképzelés, hogy a "hatalom" és a "helyes" megegyezik. Az elképzelés, melyet meg kell kérdőjeleznünk.
3. Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmû barátságával és nyomorúságos hûségével találkozni. Edgar Allan Poe
4. Az állatok csodálatos lények, szebbnél szebb jellemvonásokat fedezek fel bennük, és még a modoruk is kitûnő. Sohasem bosszúsak, sohasem éreztetik velem, hogy terhükre vagyok. Mosolyognak, csóválják a farkukat (ha van), és mindig hajlandóak egy kis vidám csevegésre vagy kirándulásra vagy bármire, amit indítványozok. Úgy látom, igazi gentlemanek. Az utóbbi napokban nagyon jól mulattam velük, néha még a magányomról is megfeledkeztem. Mark Twain
5. A fal ember és állat közt könnyen leomlik. Mi mindannyian egy nagy családhoz tartozunk, és ha magányosak vagyunk és boldogtalanok, a távoli rokonok barátságát is szívesen fogadjuk. Õk ugyanúgy szenvednek, ha fáj nekik valami, ők ugyanúgy élelemre, melegségre és egy kis szeretetre vágynak, mint mi, emberek.
6. Az ember sok mindent megtanulhat egy kutyától (...). Arra tanított, hogy minden napot féktelen örömmel és boldogsággal éljek meg, hogy ragadjam meg a pillanatot és hallgassak a szívemre. Megtanított arra, hogy élvezzem az egyszerû dolgokat: egy séta az erdőben, a frissen leesett havat, egy szunyókálást a téli nap sugarában. És amikor megöregedett és mindene fájt, arra tanított, hogy a viszontagságok között is maradjak optimista. De legfőképp a barátságról és az önzetlenségről tanultam tőle, s mindenekfelett a megingathatatlan hûségről. Meghökkentő elképzelés volt, hogy csak most, halálában értettem meg teljesen: (...) a mentorom volt. Tanárom és példaképem: Lehetséges, hogy egy kutya - bármelyik kutya, főleg olyan dilis, fékezhetetlen, mint a miénk - képes megmutatni az embernek, hogy mi az, ami valóban fontos az életben? Hittem benne, hogy igen. Hûség. Bátorság. Elkötelezettség. Egyszerûség. Öröm.
7. Ahogy egyikünk sem "csak egy ember", hanem összetett egyén, akinek a teste csak egy eszköz, amin keresztül megtapasztalhatja az életet, ugyanez igaz az állatokra is. Lehet, hogy másként néznek ki, másként "beszélnek", másként viselkednek, de a lényeg ugyanaz, főleg abban a tekintetben, ami erkölcsileg számít. Élnek, tudatosak, éreznek, szenvedni tudnak, családjuk és barátaik vannak, biztonságot és kényelmet keresnek.
8. Rengeteg embernek van ilyen kapcsolata. Társas kapcsolata. Kötődése. Más lényekhez, a háziállatainkhoz. Gyûlölöm háziállatnak nevezni őket. Tudod, miről beszélek: azokról a lényekről, akikkel megosztjuk az életünket. Keanu Reeves
9. Gyakorlatilag minden, ami kiemeli az embert az állatvilágból - a beszéd, a gondolkodás, a szeretet és a gyûlölet -, egymáshoz fûződő kapcsolataink terméke. Ruby Wax
10. Milyen bámulatra méltók a körülöttünk lévő állatvilág lakói! Még akkor is csodálatos, ha az összetett viselkedést csupán az ösztön diktálja - legyen az veleszületett vagy a genetikai öröklődés révén beprogramozott. Jane Goodall