Jane Goodall

De jó is lenne, ha belelátnánk a földbe, hogy szemügyre vehessük mindazt, amit a felszín alatt rejtőzik - mint ahogy a mennyboltra tekintve ellátunk a távoli csillagokig! Egy faóriásra pillantva tekintetem végigfut barázdált törzsén, ágai és levelei sokaságán. Ez azonban a fának csak az egyik, a látható része, a föld alatt él a mélység felé nyújtózkodva testének másik fele - a gyökerei. Milliméterről milliméterre hatolnak lefelé évről évre, talajszemcséket tolva félre, sziklákat ölelve körül, olykor egymásba fonódva, hogy vizet és ásványi sókat vegyenek föl a talajból, és továbbítsák ezeket a test föld feletti részének, amelyet szilárdan rögzítenek is.

A természetben minden valamiféle egyensúly felé tart, így például amikor egy növényfogyasztó rovar mértéktelenül elszaporodik, hatására a növényi táplálék mennyisége annyira lecsökken, hogy nem tudja eltartani a földuzzadt rovarpopulációt, így az ismét leapad - és kezdődhet elölről az egész fogyasztó-táplálék ciklus.

A növények annyi mindent kínálnak az embereknek! A tudósok végtelen sok új kérdésen elmélkedhetnek, ahogy a modern technikák újabb és újabb ismereteket tárnak napvilágra a növények biológiájáról. A természetbúvárnak mindig ott a lehetőség, hogy egyre nagyobb csodálattal adózzon a természetnek, hiszen egy egyszerû nagyító is új ablakot nyithat a világra. A mûvésznek? Micsoda gazdag forrás a növényvilág a toll, az ecset és a fényképezőgép számára! Egy gyereknek pedig varázslat, ahogy a földbe ültetett gumóból egy gyönyörû virág sarjad.

Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyûgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában.

Az erdők nyugalma a létezésem része lett. És valóban, ha behunyom a szemem, olykor át tudom változtatni a hangos társalgás vagy a forgalom zaját a páviánok vagy csimpánzok kiáltozásává, a szél zúgásává az ágak közt, vagy a tengerparton megtörő hullámok harsogásává. Ajándék, hogy rendelkezem ezzel a képességgel, amit az erdőtől kaptam, és amiért mélységesen és végtelenül hálás vagyok.

A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.

Az emberi faj elkülönült az állatoktól, önteltségében azonban uralni akarja a természetet. Szerencsére az édenkertet még nem pusztítottuk el teljesen.

Egy csöpp ital este olyan, mint az orvosság: az egész napi kemény munka után jókedvre deríti, ellazítja az embert, és megszabadítja az elmét a napi gondoktól.

A szervezett, pénzéhes kereskedelmi gépezet (...) bármilyen eszközt fölhasznál, hogy hirdesse és eladja az árut - így fogyasztásra biztatja, és ezzel elindítja a lejtőn a tizenéveseket a megtévesztő reklámokkal.

Könnyen borúlátó leszek, ha elgondolkodom egyes nagy multinacionális cégek rettenetes hatalmán, azon, hogy mennyire a markukban tartják a kormányokat és az intézményeket, és annak módján, ahogy a termékeiket rákényszerítették a piacra. De nem szabad elfelejtenünk, hogy Dávid legyőzte Góliátot!

A Föld bolygót ért bántalmazás összes hatása fokozatosan eléri a társadalom minden rétegét, a világ minden részén. Egyre többen értik meg, hogy termőföldjeink vegyszerekkel való mérgezése egyben önmagunk mérgezését jelenti. És egyre több ember kezd ráeszmélni, milyen is lesz a világ dédunokáinknak, ha mi nem cselekszünk. Mégpedig azonnal.

Modern, pörgős, anyagias társadalmunkban sok ember elidegenedett a táplálékától, és nem gondol arra, hogy a növények is élőlények, de hitem szerint ahogy egyre többen foglalkozunk saját élelmiszerünk megtermelésével, és azzal, hogy betakarítsuk, majd asztalunkra juttassuk őket, a növényvilággal való szoros kötelékünk valamelyest újra kialakul majd.

A természet bőségét kimerítette részint a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk.

Néha azok, akik harcolni kezdenek az erdők vagy valamely erdőrész megmentéséért, egyszerûen túlságosan elkeserednek ahhoz, hogy kitartsanak. Megértem a borúlátásuk okát, de nem szabad, nem szabad, nem szabad feladnunk! Inkább még keményebben kell harcolnunk, és támogatni azok erőfeszítéseit, akik oly sok területen fáradhatatlanul dolgoznak, hogy mentsék, ami menthető.

Az erdő nem azért van, hogy "szolgáljon" minket! Inkább bölcsen meg kell értenünk a mûködését, és hálásan elfogadni jótéteményeit.

Az erdők önmagukért csodálatra méltók. Számomra olyan lélekemelő erővel bírnak, ami a legvarázslatosabb helyekké teszi őket a földön.

Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig, amíg a föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bûnöknek nem lesz vége.

Gyakran hallottam azt a mondást, miszerint "ezt a bolygót nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön." Sajnos ez már nem igaz. Nem kölcsönkaptuk a gyermekeinktől a földet, hanem elraboltuk tőlük.

Nem szabad elveszítenünk a reményt, nem szabad föladnunk... De fogy az idő, és föl kell gyorsítani a munkát, különben késő lesz.

Azzal, hogy gondnokként viselkedünk, megfontoljuk hogyan élünk, és milyen igényeket támasztunk a bolygó természetes előfordulásaival szemben, segíthetünk e világot jobbá tenni minden élőlény számára. Ráadásul mi magunk is jobban fogjuk érezni magunkat, kevesebb lesz a bûntudatunk.