A Földön az emberek a "szemet szemért, fogat fogért, életet az életért" elvet követik. Az egész világegyetemben tudják, hogy ez ostobaság. A földiek közül hiába jött erre rá Krisztus vagy Buddha, ha a kutyát sem érdekli... emberek, nehéz elképzelni, hogy húztátok ki idáig!

Kapcsolódó idézetek

1. Az állat állandóan érzi, tudja, hogy számára mi a helyes, és cselekedeteit ez határozza meg. Nem így az ember. Valaki kitalál valami baromságot arról, hogy adott esetben hogyan érdemes eljárni, ami esetleg, akkor és éppen ott, némi hasznot hajt a csoportjának, esetleg csupán beszélni lehet róla, a többi szerencsétlen pedig ezt azonnal szabálynak tekinti. Lehet, hogy ők maguk sohasem jöttek volna rá a kitalációra, de ész nélkül másolják, a szabály utasításait betartják. Szabály szerint élik életüket, építik házukat, nevelik gyermekeiket, még akkor is, ha a körülmények már régen megváltoztak. Valaki például Istent talált ki, akit senki se látott és még sok száz generációval utána is azt hiszik, hogy van Isten, vannak ördögök, van kezdet és van vég, mert a régi szabályok ezt állítják. A tömérdek régi, elavult szabályt pedig tradíciónak tekintik, és gondosan őrzik, nehogy véletlenül megváltozzék. Csányi Vilmos
2. Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért. Cassandra Clare
3. Az emberek rosszul teszik, ha csak úgy hirtelenében gondolnak egyet, és kutyát vásárolnak, fölösleges akár csak kutyát tartania, hiszen a kutya nem csak afféle ösztöneire, vagy, mit tudom én, mire hallgató oktalan állat.
4. Az emberek olyanok, mint a búzaszemek, és a világ a rostájuk: aki átmegy a rostán, már nem a világé, de aki fennakad, az a világé. De mi köze a rostának az igazsághoz? Aki a rostát tartja, annál az igazság.
5. Ha közelebbről megvizsgáljuk, hogy mi történik a világban, akkor rájöhetünk, hogy minden intelligenciája ellenére az ember valójában a legostobább állat, hiszen nem érti önmagát. A kutya tudja, hogy mit kell egy kutyának csinálnia, és a macska is érti, hogy mit kell tennie. Minden állat tudja a dolgát, és csak azt teszi, amit tennie kell. Mi viszont nem ismerjük igazi feladatunkat, sem igazi utunkat ezen a világon, helyette csupán önmagunknak élünk.
6. Az emberek mindent elrontanak azzal, hogy folyton kérdéseket tesznek fel, folyton megmagyaráznak vagy félremagyaráznak valamit. A kutyákban csodálatos, hogy nincsenek szavaik, ettől a világ megmarad olyannak, amilyennek megteremtődött: gyermekien egyszerûnek és jelen idejûnek.
7. A szeretetet nem keresi az ember, hanem találja. Véleményem szerint ostobaság kutatni utána, meg aztán igen gyakran ártalmas is. Szívből kívánom, bárcsak mindazok, akik a közhit szerint szeretni tartoznak egymást, így szólnának egymáshoz két pofon között: - Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet. Kurt Vonnegut
8. Sok baj származik a Földön abból, hogy megmondják az embereknek, mit gondoljanak, ők pedig el is fogadják ezt. Ann Druyan
9. Az ember, az a kis túlfûtött állatfajta, amelynek - szerencsére - lejár az ideje, egyáltalán, az élet a Földön egy pillanat csupán, amolyan átmenet, következmények nélküli kivétel, ami a Föld össz-karakterét tekintve jelentéktelen; maga a Föld, mint minden egyéb csillag, hézag csupán két semmi között, terv, ész, akarat, öntudat nélküli esemény, a legrosszabbfajta szükségszerûség, a buta szükségszerûség... ? szemlélet ellen valami föllázad bennünk; a hiúság kígyója azt sugallja, "mindez biztosan hamis: mivel fölháborít..." Friedrich Nietzsche
10. Az emberek nem a Földet akarják megmenteni, hanem a saját földjüket. Az életüket. Vagy azt, amit az életük értelmének gondolnak. Ezért néha még áldozatokra is hajlandók.