A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az erő és hatalom iránti vágy már kiskorunkban belénk ivódik. Gyermekként arra tanítanak minket, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, de felcseperedvén rájövünk, hogy semmi sem ilyen egyszerû. A gonosz mindig otthagyja nyomát.
2. Van a jó és a gonosz. Helyes és helytelen. Hősök és gonoszak. Ha bölcsességgel vagyunk megáldva, olykor megláthatjuk a kettő közti résen a kiszûrődő fényt. Csendben várjuk ezt a pillanatot, amikor megértjük, amikor értelmetlen létünk értelmet nyer, és célunk felsejlik előttünk. Aki elég erős az őszinteséghez, arra saját képmása fog majd akkor visszatekinteni. Magunk teszünk tanúságot az élet kettősségéről. Hogy mindegyikőnk képes sötét -, és fényes tettekre is. Jóra és rosszra. Bármire és mindenre. Hogy sorsunkat, ahogy felé masírozunk, megváltoztathatják a döntések, amiket hozunk, a szeretet, amihez ragaszkodunk, és az ígéretek, amiket betartunk.
3. Megváltozhat egy ember? Kibújhat-e a bőréből? Vagy személyisége és sorsa menthetetlenül kijelölt számára egy utat? Vagy épp ellenkezőleg? Életünk folytonos tanulás és újrakezdés, mikor is szabad akarattal választhatunk jó és rossz között? De ad-e mindig az élet új esélyt, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e élnünk vele? S ha van bûn, és ha van bûnhődés, jár-e mindenkinek a bûnök bocsánata is?
4. Senki nem születik gonosznak. (...) Kiskorunkban ártatlanok vagyunk, öntudatlan szivacsok, a legelemibb igényekkel: enni, üríteni, szeretni és szeretve akarunk létezni. A körülményektől függően, amelyek közé születünk, azonban elromolhat valami. Egy meggyötört, bántalmazott gyerek soha nem áll bosszút a valóságban, hiszen gyönge és kiszolgáltatott, de bosszúszomjas fantáziákat nagyon is szövögethet. A harag a félelemhez hasonlóan valami nyomán ébred.
5. Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elûzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.
6. Gyerekkorunkban szinte mindannyian, akik itt vagyunk, (...) azt hittük, hogy az igazság automatikusan felülkerekedik. Hogy az erény elnyeri jutalmát. Hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett. De fokozatosan rá kell döbbennünk, hogy ez nem így van. (...) Az embereknek önmaguknak kell kikényszeríteniük az igazságot, és ez nem könnyû. Mert a hatalomra gyakran veszélyes lehet az igazság, és gyakran nagy kockázatot kell vállalni a hatalom elleni harcban.
7. Mi dönthetjük el, mire tanítanak minket a borzalmak. Taníthatnak arra, hogy megkeseredjünk fájdalmunkban és félelmünkben. Hogy ellenségesekké váljunk. Lebénuljunk. Vagy arra, hogy megőrizzük a gyermeki részünket, az élénk és kíváncsi részünket, azt a részünket, amelyik ártatlan. Edith Eger
8. A hatodik napon Isten megteremtette az embert a saját képmására. Most nekünk kell hát választanunk a helyes és a helytelen, a jó és rossz között. Megadatott nekünk a döntés képessége, amely tetteinket irányítja. De mitől választják némelyek az önzetlenséget, hogy egy nagy célnak szenteljék magukat, míg mások csak a saját érdekeiket nézve, bezárkóznak szûkebb világukba? Van, aki csak szeret, akár viszonzatlanul is, míg másokat a rettegés és az árulás hajt. Vannak, akik döntéseiket Isten nemlétének sötét bizonyítékának hiszik, míg mások követik az ösvényt a nemes cél felé. De végül kiderül, hogy a jó vagy a rossz, a helyes vagy a helytelen, amit választunk, nem is belőlünk fakad, hanem pusztán a világegyetem hatalmas tréfája. Az igazi adomány, amit Isten ránk hagyott.
9. Ahhoz, hogy jó légy, ismerned kell a jó és a rossz közti különbséget, és törekedned a helyes választásra. Az igazi gonoszsághoz pedig az ellenkezőjére. A jó és a rossz választás kérdése. Brandon Mull
10. Könnyû valamilyen külső erőt hibáztatni, ha életünk nem az álmaink szerint alakul, és feladni, mert úgy gondoljuk, hogy a sors ellenünk fordult. Könnyû azt hinni, hogy az határozza meg az ember sorsát, hol nőtt fel, hogyan gondoskodtak róla a szülei vagy milyen iskolába járt. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. A legtöbb ember sorsát az dönti el, hogyan képes megküzdeni az élet igazságtalanságaival. William H. McRaven