Az erő és hatalom iránti vágy már kiskorunkban belénk ivódik. Gyermekként arra tanítanak minket, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, de felcseperedvén rájövünk, hogy semmi sem ilyen egyszerû. A gonosz mindig otthagyja nyomát.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyerekkorunkban szinte mindannyian, akik itt vagyunk, (...) azt hittük, hogy az igazság automatikusan felülkerekedik. Hogy az erény elnyeri jutalmát. Hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett. De fokozatosan rá kell döbbennünk, hogy ez nem így van. (...) Az embereknek önmaguknak kell kikényszeríteniük az igazságot, és ez nem könnyû. Mert a hatalomra gyakran veszélyes lehet az igazság, és gyakran nagy kockázatot kell vállalni a hatalom elleni harcban.
2. A gyermek ártatlanul születik, és vonzza őt a jó. Miért választják hát oly sokan a rossz utat? Miért járnak egyesek a sötétség útján, míg mások a fényt választják? Az akarat vagy a végzet miatt? Remélhetjük-e, hogy valaha is megértjük a lelkünket formáló erőt? Hogy megküzdhessünk a gonosszal, ismernünk kell azt. Vissza kell utaznunk az időben, hogy megleljük az elágazást, melynél elválik, kiből lesz hős és kiből gonosz.
3. Senki nem születik gonosznak. (...) Kiskorunkban ártatlanok vagyunk, öntudatlan szivacsok, a legelemibb igényekkel: enni, üríteni, szeretni és szeretve akarunk létezni. A körülményektől függően, amelyek közé születünk, azonban elromolhat valami. Egy meggyötört, bántalmazott gyerek soha nem áll bosszút a valóságban, hiszen gyönge és kiszolgáltatott, de bosszúszomjas fantáziákat nagyon is szövögethet. A harag a félelemhez hasonlóan valami nyomán ébred.
4. Azt mondjuk a gyerekeinknek: "nem számít, hogy nyersz, vagy vesztesz", de legyünk őszinték. A győzelem elég jó érzés. Semmi sem fogható ehhez a csodás pillanathoz. Azt hiszem, valószínûleg minden szülő ezt kívánja a gyerekének. És tudják, egy kicsit saját maguknak is. Így néha túl keményen próbálkozunk. És ez sok nehezteléshez és bûntudathoz vezethet. Szóval, mi az, ami túl sok? Én arra jutottam, hogy a bûntudat eltûnik, a díj pedig örök.
5. A hamisságot és gonoszságot igen könnyen oktathatjuk jóként. Az oktatás nagy erő, de mindkét irányban hathat. Richard Feynman
6. Gyerekkorban másokat jónak vagy rossznak látunk - ez az egyszerû gondolkodás épp a legsérülékenyebb életkorban megvédi a kicsi és védtelen gyermekeket. A felnőtté válás során azonban már észrevesszük, hogy az emberek jók és rosszak is egyben, illetve jók, csak megvannak a hibáik és a rossz oldalaik. Többé-kevésbé tiszteljük őket, és a mi felelősségünk, hogy mit veszünk át tőlük, és mit nem. Steve Biddulph
7. Nem küzdhetünk a gonosz ellen. Ez a legelviselhetetlenebb a világban, amit felépítettünk. A gonoszságot nem lehet kiirtani, nem lehet bezárni, minél több erőszakot vetünk be ellene, annál erősebb lesz, mikor kiszivárog az ajtók alatt és a kulcslyukakon. Sosem tûnhet el, mert bennünk nő, néha még a legjobbakban is, néha még a tizennégy évesekben is. Nincs fegyverünk ellene. Csak a szeretetet kaptuk, hogy kibírhassuk. Fredrik Backman
8. Gyermekkorunkban minden szükséges tanítást megkaptunk, s ezt a tudásunkat az igazán nagy dolgok soha nem is kívánják elvenni tőlünk. Csak később tagadjuk meg magunkat és kuszálunk össze másokat. Sivatag és káprázat egész életünk, s nem merjük beismerni céltalanságát. Szerepelünk, ahelyett, hogy élnénk. Csak születni és meghalni tudunk szereptelenül, igazán. Pilinszky János
9. Gyermekeink mélyen hisznek a jóságunkban. Úgy gondolják, szüleik tisztességes és becsületes emberek, és álmukban sem gondolnák, milyen súlyos vétkek száradhatnak a lelkükön. Ez persze csak az első nagy eszmélésig van így: a kamaszkorból kikapaszkodó ifjút már nem lehet megvezetni. Nógrádi Gergely
10. Végül minden jóra fordul. Amíg gyerek vagy, ezzel biztatnak a felnőttek, de később magad is tapasztalod. Agatha Christie