A hûvös, csillogó hópelyhek azonban elbûvölték. Gyakran ácsorgott az utcán átfagyva, s kezét kinyújtva figyelte, ahogy csupán a bőre melegétől egyszerû vízzé olvadtak el a kristályok. Hideg és meleg - a természet örökkévalóságig tartó, kiszámítható dominanciaharca. Dominanciaharc, miként férfi és nő között. Ám amíg a hópelyheknek csak a halmazállapotuk változik, az ember néha bele is pusztulhat ebbe a harcba.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet élettelen erői - sziklák, jég, hó, szél és víz, örökös harcban egymással, de mégis szövetkezve az ember ellen - (...) tökéletes fölényben vannak. Charles Darwin
2. Egyelőre olyan a világ, mint egy hólabda a meleg tenyérben: olvad, csöpög belőle a víz, de egyre hidegebb az ember keze, meleg mozdulatai lassulnak, egyre inkább megdermeszti a fagy. Szerhij Zsadan
3. A természet szigorú, kegyetlen és érzéketlen. Ha jobban belegondolunk, a fiúk a ragadozók, a lányok pedig a prédák, és amit az emberek szerelemnek vagy egyszerû vonzalomnak neveznek, csak a hormonok játéka, ami azért fejlődött ki, hogy a túlélés ne legyen annyira fájdalmas a fajunk számára.
4. Van úgy, hogy változásra vágyunk. Átmenetre. Mint az évszakok. A tavaszunk csodálatos volt, de a nyarunknak is vége. Kihagytuk az őszt. És most... hirtelen olyan hideg lett, annyira hideg! Minden megfagy. Szerelmünk elaludt, és a hóesés meglepte. És ha elalszol a hóesésben, nem érzed a halál közeledtét.
5. A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait, illatfelhőit, muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi ocsmányság ellentétével. Nem kegyelmez; az embernek el kell viselnie a pillangó szárnyának, a madárdalnak szépségét, el kell viselnie, hogy a gyilkosságok, a bosszúállás, a barbárság kellős közepén elébe toppanjanak a természet szent szépségei (...). Az ember tör, az ember zúz, az ember öl, az ember magtalanít; de a nyár nyár marad, a liliom liliom marad, a csillag csillag marad. Victor Hugo
6. A Természet nemcsak erős és hatalmas, hanem furfangos is. És csak irtózatos viaskodások, rettenetes áldozathozatalok árán adja oda a titkának egy-egy misztériumfoszlányát. Cholnoky Viktor
7. Testének melege felolvasztja a belülről támasztó jégcsapokat, és olvadok, olvadok, olvadok, szempillám hevesen csapkod, míg egyszer csak elnehezül, és a szemem becsukódik, és hangtalan könnyek csorognak le az arcomon, és úgy döntök, hogy az egyetlen dolog, amibe bele akarok fagyni, az ölelő teste.
8. Télen, amikor esik a hó, az ablakon kinézve temérdek egyforma hópelyhet láthatunk. Ha azonban nagyító alatt nézzük őket, azt tapasztaljuk, hogy nem egyformák, mindegyikük másmilyen alakú, nincs köztük két pontosan egyforma. Így van ez az emberekkel is. Csíkszentmihályi Mihály
9. Vetélkedésük még nem adta át helyét a szerelemnek, habár egyszerre született vele. Szerelmük, ez a napról napra félelmetesebben növekvő hatalom, lassanként kiûzte szívükből a szelíd bizalmat, s megváltoztatta gyengédségük lényegét, mint ahogyan a gyökerekbe felszívódó festett víz megváltoztatja a rózsák színét. És mégis, mindezek ellenére, olykor megfeledkeznek a szerelemről. Sidonie-Gabrielle Colette
10. A természetben élő teremtmények egyik fele öl a túlélésért, a másik pedig megpróbálja elkerülni, hogy megöljék. Ha a természet szépsége elvakítja, akkor nem látja meg a kegyetlen arcát.