Egyelőre olyan a világ, mint egy hólabda a meleg tenyérben: olvad, csöpög belőle a víz, de egyre hidegebb az ember keze, meleg mozdulatai lassulnak, egyre inkább megdermeszti a fagy.

Kapcsolódó idézetek

1. A balsors ijesztő gyorsan bánik el velünk. Olyan súlyos, hogy azt hinnénk, lassan mozog. Tévedés. Az ember azt hinné a hóról: hideg, tehát dermedt, mint a tél, fehér, tehát mozdulatlan, mint a szemfedő. S hogy rácáfol minderre a hóförgeteg. Victor Hugo
2. A világ olyan, mint egy nagy hólabda, amely a hegyről lefelé gurul, és sohase felfelé, hogy semmivé göngyölődjék vissza: azzá, ami nem történt meg. Robert Penn Warren
3. Néha úgy érzem, hogy a megfoghatatlant akarom megfogni, néha meg azt, hogy jeget ölelek, és mire felenged a karomban, engem magamat megdermeszt. Guy de Maupassant
4. Kihullnak kezemből a könyvek a világ magamra hagy mostantól hûvösebb napok jönnek szûkülő időm egyre tágasabb. Ákos
5. Számat kitátom, hull belém a hó. Kitartó és kegyetlen, eltelít. Előbb az ujjakat, a kart, a lábat. Lassan behull egész a szívemig. Karafiáth Orsolya
6. Az ember fejlődése olyan, mint a hőre keményedő mûanyag. Kezdetben még puha, lágy, formálható, később aztán már minden hatásra törik. Ranschburg Jenő
7. Az életek is úgy repednek meg, ahogy a jég. Személyiségek. Egyéniségek. Jeffrey Eugenides
8. Olyan érzés volt, mintha egy halott madarat tartana a kezei közt. Egy madarat, amely az előbb még élt, és a kezét csipkedte - most pedig hidegen és élettelenül fekszik kezében. Maria Gripe
9. Az ember egyre érzékenyebbé válik a korral, egyre több mindent visel nehezen, mint valami kismadár. Jón Kalman Stefánsson
10. Mint jég a tûzben Úgy olvad a szívem Egy forró érintéstől Így lesz télből nyár.