A hajnal az az idő, amikor a valóságot finom fátylak függönyözik el, illúziót teremtve, és megcsalva az igazságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tûnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tûnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak. Delphine de Vigan
2. A valóság egy árny, melyet a realisták burokként fonnak maguk köré. De higgyétek el nekem, a jövő az álmodóké.
3. Az igazság többnyire felcsillan, mint egy elhullott pénzdarabka. A hazugság viszont labirintus, amelyben előbb-utóbb eltéved az odakeveredett bûnös lélek. Jodi Lynn Picoult
4. Az igazság az kézzelfogható, mint a valóság. A hazugság, az puha, szétfolyó, mint az álom. Kosztolányi Dezső
5. Az igazság az, amit az idő egy adott pillanatában annak hiszünk. Luigi Pirandello
6. Várom, hogy mozduljon a hajnal, friss lendülettel lépjen a világosság felé, a hajnal is vár engem. Farkasszemet nézünk. Tétovázunk, biztatgatjuk egymást. Nehéz az első lépés, csábító a kába álom. Szilágyi Domokos
7. Az idő csalóka. Az egyik nap még álmodozol, a másik nap meg valóra válik az álom.
8. A fikció milliónyi apró igazságból épült üvegtorony, a homokszemcséket összeolvasztják, hogy egyetlen, csillogó hazugságot alkossanak. Joanne Harris
9. Hiába szeretnénk örökbecsûvé tenni az élet ritka, szép, örömteli pillanatait, a suhanó idő elveszi az élet szépségeit, s a múltból csak a kudarcok maradnak meg, az álom illúziójából a valóságra ébredünk, amely azonban rémisztő és sivár.
10. A tények elnyomják azt, amit a valóság a létezés átlátszó, tüllfehér vásznára kivetít. Kivetít, hogy elveszítsen bennünket virrasztásaink egyre mélyülő naplementéiben. Böszörményi Zoltán