A józan ész azt diktálja, hogy a szennyezett sebet ki kell mosni vízzel, a vérző sebet el kell szorítani, a nyílt sebet pedig be kell fedni. Ha azt látjuk, hogy a seb ettől meggyógyul, akkor legközelebb is ugyanezt tesszük. A középkorban azonban a hagyomány háttérbe szorította a józan észt. Akkori elődeink nem a tetteik eredményét nézték, hanem azt csinálták, amit az ő valamelyik elődük írt le egy ősrégi könyvben.

Kapcsolódó idézetek

1. A ma "józan esze" a múlt tudománya. Minden korszak tudománya összeütközésbe került saját kora "józan eszével", amely ugyancsak az elmúlt időszak tudományának konzervált, megszokott eredményein alapult.
2. Ha az ember megszúrja az ujját és az vérezni kezd, akkor a szervezetünk azonnal kitermel olyan anyagokat, amik a vérzést elállítják, s a sebet begyógyítják. Másnap már nem érzünk belőle semmit. Na most a lelki sebeinkkel is így vagyunk, sőt tulajdonképpen még cifrábban. Mert nemcsak hogy begyógyulnak azok a sérelmek, bukások, balszerencsék, pofonok emlékei, amelyeket elszenvedtünk az életben, hanem mûködik bennünk, a szervezetünkben valamilyen megszépítő indulat, valamilyen olyan erő, ami átkölti a rajtunk esett szégyent, vagy azt a kudarcot, amit vallottunk. Örkény István
3. Mily koldus az, akinek nincs türelme! Hát nem lassanként gyógyul be a seb? Nem bûvszerekkel - ésszel dolgozunk, S az ész kivárja a lassú időt. William Shakespeare
4. Idővel minden rendbe jön, ha maga az ember hagyja, hogy rendbe jöjjön. De amiként a test sebeinél is fontos a gyógyuláshoz, hogy a beteg meg akarjon gyógyulni, úgy a lélek sebeinél is akarni kell a gyógyulást.
5. Azt mondják, a sebek az idő múlásával begyógyulnak, de minél nagyobb a veszteség, annál mélyebb a vágás, és annál nehezebb visszanyerni korábbi épségünket. A fájdalom tompul, de a hegek emlékeztetnek majd szenvedésünkre, és általuk viselőjük egyre ellenállóbb lesz, míg végül sebezhetetlené válik. Az idő múlása eltereli a figyelmünket, feszültséget vált ki belőlünk, mélységes agressziót, míg eluralkodik rajtunk a harag, eközben tervet szövünk, egyre erősödünk és észre sem veszik, hogy elrepült az idő. Meggyógyulunk és készen állunk egy új emberként kilépni.
6. Azt mondják, a sebek az idő múlásával begyógyulnak, de minél nagyobb a veszteség, annál mélyebb a vágás, és annál nehezebb visszanyerni korábbi épségünket. A fájdalom tompul, de a hegek emlékeztetnek majd szenvedésünkre, és általuk viselőjük egyre ellenállóbb lesz, míg végül sebezhetetlené válik. Az idő múlása eltereli a figyelmünket, feszültséget vált ki belőlünk, mélységes agressziót, míg eluralkodik rajtunk a harag, eközben tervet szövünk, egyre erősödünk és észre sem veszik, hogy elrepült az idő. Meggyógyulunk és készen állunk egy új emberként kilépni.
7. Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. Az agy idővel - hogy megóvja magát - szövetekkel veszi körül a sebet. Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad. Rose Fitzgerald Kennedy
8. A seb dolga nem az, hogy vérezzen?
9. Sokan azért isznak, hogy felejtsenek. Az alkohol elmossa az éjszaka végét, kitörli a jó tanácsot, meg az esetleges kínos incidensek emlékét, miközben hazafelé botladozunk. Sajnos azonban ha az ember kifejlesztette magában azt a készséget, hogy elfojtsa a régebbi emlékeket, amelyek lehangolóan józan állapotunkban halmozódnak fel, akkor az alkohol ezeket a korlátokat szünteti meg. És ha ez történik, akkor éppenséggel nem a beszeszeltek áldott feledésének álmát alusszuk, hanem lidércnyomásos állapotban újra átéljük a régi szörnyûségeket. Mark Lawrence
10. Az embereknek vannak hegeik mindenféle szokatlan helyen, mint valami titkos térképe saját múltjuknak, mint régi sebeik táblázata. A legtöbb sebünk begyógyul, csak egy heget hagyva maga után. De némelyik nem. Vannak sebek, amiket mindenhova magunkkal viszünk, és bár a vágás régen volt, a fájdalom még kitart. Mi a rosszabb, új sebek, amik szörnyen fájnak, vagy a régi sebek, amiknek rég meg kellett volna gyógyulni, de nem tették? Talán a régi sebeink megtanítanak valamit. Emlékeztetnek rá, hol jártunk, és mit győztünk le. Leckét adnak, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretnénk ezt hinni. De ez nem így van, ugye? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk, újra és újra és újra.