A kaland voltaképp mindig csak abból áll, hogy kitesszük magunkat annak, ami idegen tőlünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland. Nem tudni, hol kötünk ki és hogy alakul a dolog. Rejtély az egész, és ha másként látjuk, akkor hazudunk magunknak.
2. Valójában minden kaland magáról a kalandozóról szól: a körülöttünk lévő világ becserkészésével, legyen szó hegyekről, emberi közösségekről, tárgyakról vagy másodfokú egyenletekről, valójában magunkat fedezzük fel: félelmeinket és vágyainkat, határainkat és készségeinket.
3. A kaland nem odakint van, hanem bennünk rejlik. George Eliot
4. A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele. Müller Péter
5. Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.
6. Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet. Carl Gustav Jung
7. Mindig túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk. Mérő László
8. A sors mindig azt sodorja az utunkba, amit leginkább hátrahagynánk.
9. A nagyvilágba indulóban csak arra számíthatunk, hogy minden kiszámíthatatlan.
10. Hiszem, hogy mindannyiunkban ott bujkál a kalandvágy, ám a legnagyobb kaland az, ha nap mint nap szembenézünk a felelősséggel.