A katonai mentalitás jellemzően nem emberi (...), mégis fontosnak tartják, míg az emberek vágyait, elképzeléseit - röviden a pszichológiai tényezőket - lényegtelennek és másodlagosnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A háborúban általában az emberélet másodlagos. Szörnyû amit mondok. (...) Tessék megnézni rengeteg háborút! Papíron minden vezetés könnyes szemmel mondja, hogy "számomra az emberi élet...", "a sebesültjeimet kihozom..." stb. A valóságban egy háborúban a politikai és katonai célok a meghatározóak sajnos, és nem az emberi élet. Nógrádi György
2. Az emberek nem azt veszik meg, amire feltétlenül szükségük van, hanem azt, amire vágynak. Az emberi szükségletek gyakorlatiak és objektívek, a vágyak viszont irracionálisak és személyre szabottak. Seth Godin
3. A racionalitás nem sajátja az embernek, és nem is jellemző rá. Inkább elérendő cél - nem könnyû, ám nagyon behatárolt cél. Karl Popper
4. Az ember természetes alaptulajdonságai inkább a felejtés, mintsem az emlékezés jegyeit mutatják, és (...) igazából az emlékezés, a múlt iránti érdeklődés, valamint a múlt kutatásának és feldolgozásának ténye szorul magyarázatra. Jan Assmann
5. Az emberi elme valószínûleg képtelen feldolgozni, amikor a háború nyers valósággá válik. Hogy valójában nincs, aki megvédje őt, nincs, aki visszafordítsa az idő kerekét. Nincs, aki el tudná neki magyarázni, miért volt szükség a háborúra, és hogy megéri-e a rengeteg áldozatot. Ilyenkor mindenkinek azzal kell szembesülnie, hogy az élete és mindene, amije van, tulajdonképpen értéktelen mások szemében, hiszen a háborút mozgató csoportok, politikai hatalmak nem sajnálják odadobni ezeket a saját céljaik eléréséért. Azt gondolom, mindez olyan meghasonulást okozhat az alapvetően racionális okokat kereső emberi elmének, és olyan fokú csalódást, a magárahagyatottság és elveszettség olyan intenzív tapasztalatát, ami újraszínezi az élet minden árnyalatát. Hogyan is lenne elvárható, hogy valaki a háború irracionalitása közepette a józan ész, a racionalitás törvényei, a normális életben megszokott értékrend szerint viselkedjen és reagáljon bármire? Al Ghaoui Hesna
6. Az emberek nem az emberséges hatalmat tisztelik, arra csak gyanakszanak. Az emberek szeretnek mérsékelten félni! És örülnek, ha titokban gyûlölhetnek valakit, akit vezetésre tettek elébük. Jókai Anna
7. Az emberek (...) nem a tényekre emlékeznek, hanem a saját benyomásaikra. Valami alapja a benyomásoknak is van. Agatha Christie
8. Az emberek olyan veszteseket akarnak látni, akik végül győztesek lesznek. Vagy egy győztest, akiből vesztes lesz. De egy vesztest, aki vesztes marad? Az túlságosan önmagukra emlékezteti őket. Önmaguk pedig nem érdekli őket. Charles Bukowski
9. Az ember elsősorban gyakorlati, s csak másodsorban elméleti lény. Szemlélése már eleve állásfoglalás.
10. Az emberek mind olyanok, mint azok a katonák, akik az élet valósága elől menekülnek: ki a hiúságban, ki a kártyában, ki a törvénycsinálásban, ki az asszonyokban, ki a játékokban, ki a lovakban, ki a politikában, ki a vadászatban, ki a borban, ki az államügyekben keres menedéket. "Nincsen se jelentéktelen, se fontos, egyforma minden: csak szabadulni tőle, ahogy` lehet!" Lev Tolsztoj