A kígyó is örül a tavasznak, mégpedig annyira, hogy ilyenkor örömében kibújik a bőréből.

Kapcsolódó idézetek

1. A tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet. Reginald Heber
2. Az embernek meg kell szabadulnia a régi gyötrelmektől, ahogy a kígyó is levedli bőrét - hogy utána újat növesszen, és belenyugodjon a korlátaiba. Frank Herbert
3. A kígyó levedli a bőrét, de a színét nem változtatja meg. Alexandra Bracken
4. Az emberiség úgy növekszik, mint a kígyó. Időnként levedli régi bőrét és új bőrre tesz szert. Szent-Györgyi Albert
5. Itt a tavasz, tudod-e? leheletét érzed-e? Virágszájjal rád nevet virágszagú kikelet.
6. A tavasz a merészség és a kísérletezés ideje, ahogy az erdei állatokon is láthatjuk, amelyek először repülnek ki a fészkükből, vagy ugrándoznak távolabb az anyjuktól. Ebben az évszakban minden felgyorsul, és mindenki magából tudja a lehető legtöbbet kihozni.
7. Bimbó-fejtő szép tavasz! Mint kis gyermek, olyan az: A mogorva tél után Fürge, tiszta, friss, vidám!
8. Úgy sajog ez a vad tavasz, mint a letépett ragtapasz helyén a bőr, pedig beforrt a tél sebe: már burjánzik a fény fele a nyers gyönyör. Szabó T. Anna
9. A kígyók bőrüket vetik, mintha megváltozhatna mindegyik - de az új bőrön ott a régi minta.
10. Tavasz van, hé! Jertek örüljünk! Usgyé, futkossunk! Játsszunk, nevessünk, szeressünk, csókolódzzunk! Csókolgassunk kacagva fût, fát, rögöt, virágot, Tavaszi rügyet, göndör báránykát, pelyhes madárfiókát, kis csibét, Minden kis tarka bocit, virgonc csikócskát És pendelyes kis mezítláb-gyerekeket, Mindent s mindenkit, aki örömünk és csókunk útjába akad, Mert tavasz van! Újra tavasz van!