A kisbaba bölcsőjébe (...) egyedül a tündérkeresztanyák szoktak adni: kedvességet, okosságot, szépséget, vidámságot és főképp jó egészséget!

Kapcsolódó idézetek

1. A legszebb ajándék, amit egy jó tündér egy gyermek bölcsőjébe tehet, azok a nehézségek, melyeket majd életében le kell küzdenie. Alfred Adler
2. Kívánok neked mindent, ami csak jó - kiváltképp az újrakezdés képességét. Tanulj a szomorúságból és a hibákból! Aztán indulj tovább! És mindenekelőtt kívánok neked bátorságot! Ez a bölcsője minden másnak!
3. Kívánok sok boldogságot, tiszta szívből vigasságot. Sok örömet, békességet, tanító néninek sok egészséget.
4. Mi a bölcsesség? (...) hûség az a benned élő széphez!
5. Az anya (...) a megtestesülése az igazságnak, a jóságnak, a gyöngédségnek, a bölcsességnek. Az úrihölgy tökéletes példaképe. Margaret Mitchell
6. Hazán­kon kívül bármerre menjünk, bárhol tartózkodjunk - kicsi nekünk a világ - oda húzódunk, a hol bölcsőnk ringott. Csak a kedves haza az, a melynek kebelén lelkünk nyugalmat talál.
7. Tündérkeresztanyák nem léteznek, csak anyák és nagymamák, és nem létezik varázspálca sem, amellyel meg lehetne suhintani a szívet, és mindent jóvátenni. A tündérmesék hazudnak. Laurell Kaye Hamilton
8. Az emberek megszületnek az egészség magas szintjén, jellemzően - néhány szerencsétlen kivételtől eltekintve - a teljes egészség állapotában, és aztán nem tudják, hogy mit kell az egészségükkel kezdeni. Minden gyerek kap egy csodálatos virágzó kertet ajándékba az édesanyjától. És aztán nem mondják meg neki, hogy ő a kertésze ennek a kertnek, amit gondoznia kellene!
9. A bölcs természet úgy rendelte, hogy az anyaság apró hőstetteinek, az álmatlan éjszakáknak, a testi fáradságoknak, a szerető türelmességnek legyen egy nagy jutalma: abban az imádathoz hasonló érzésben, mellyel nem a gyermek ragaszkodik anyjához, hanem az anya gyermekéhez. (Mert hisz szeretni sokkal nagyobb boldogság, mint érezni a szeretetet.) Ambrus Zoltán
10. Minden szülőanyán ott a magány, az elhagyatottság, a magára utaltság lenyomata. A férfinak annyira semmi dolga a pillanatoknak ebben a leglényegesebbikében, mintha a fogantatásnál se lett volna ott, mintha az egész az égből hullott volna alá. A nő maga hozza a világra utódját, maga húzódik vissza vele a lét hátterébe, ahol csend van, ahova félelem nélkül odateheti a bölcsőt. Õ táplálja és neveli szótlan alázattal. Borisz Leonyidovics Paszternak