A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igazság sohasem diadalmaskodik, csak kihalnak az ellenzői. Max Planck
2. Semmi sem áll ellen hosszan az igazságnak: lehet támadni, de sohasem lehet legyőzni. Loyolai Szent Ignác
3. A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot: a Kommunizmust. Márai Sándor
4. A fasizmus legnagyobb ellensége a gondolkodó ember. Albert Maltz
5. A kommunizmus olyan, mint egy autoimmun betegség: nem önmagában véve halálos, de olyannyira legyengíti a szervezetet, hogy az könnyen áldozatul esik bármi más nyavalyának; az egyén szintjén elsorvasztja az emberi lelket, közösségi szinten pedig elértékteleníti a sikeres, szabad társadalom értékeit. Garri Kaszparov
6. Az igazság és a bosszú ősi ellenségek. Rafik Schami
7. Egy diktatúrában az igazság soha nem abszolút.
8. A valóság nem érti azt, hogy "kellene". A dolgok olyanok, amilyenek. Amikor a valóságot kritizálod, a valóság győz. Andrew Matthews
9. Levetni semmit sem lehet, legkevésbé az igazságot. Egyszer, valahol, végül szembekerül vele az ember. Bor Ambrus
10. Ezen a világon csak igazság és gonoszság van. Gyermekkorom óta figyelem a környezetem, és ez az első tény, amire rájöttem. Az emberek kivétel nélkül rossz emberekre és jó emberekre, erre a két fajtára oszlanak. Még az általános iskola apró világát is ez a két fajta alkotta. Hiába tûztem ki nagy célokat az osztály diákbizottságában, mindig ott volt az ellenség. Fel kell venni a harcot a gonosz ellen. Bár néha úgy tûnt, hogy az igazság vereséget szenved, de bármi történt is velem, én szívből boldog voltam. "Köszönöm". A szenvedőnek ezért az egy szaváért akárhányszor kiálltam volna mellette. Minden erőfeszítésre képes voltam ezért. És végül bebizonyítottam a magam igazát.