A konvenciók és hagyományok - legalábbis úgy gondolom - vakon, de biztosan az átlagemberek fennmaradását és a büszke, határozott, rendkívüli egyéniségek kipusztulását segítik elő.

Kapcsolódó idézetek

1. A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák. Friedrich Nietzsche
2. A legtöbb embernek csupán a saját érdeke számít, más nem. S ha az érdek úgy kívánja, hát vakokká, süketekké, feledékenyekké válnak.
3. A nép sajátossága eltörpül a családi, a vallási nevelés mellett.
4. Ellentétben azzal, amit talán várna az ember, az évek múlásával a látókör nem szélesedik, hanem egyre szûkül. Az egyszerre idős és bölcs ember inkább szabályt erősítő kivétel csupán.
5. A hagyomány az állandóság illúziója.
6. Az egyéniségek eltûnnek, mihelyt egyenlő oktatással nivellálunk valamely népet. Honoré de Balzac
7. A hagyomány, a szokások és a megszokás roppant terhe, amely agyunk legnagyobb részét uralja, könyörtelenül maga alá temeti a legcsodálatosabb és legújítóbb gondolatokat, amelyek a szabadon maradt részben mindennek ellenére születnek. José Saramago
8. Aki eltér a hagyománytól, az a szokatlan dolgok áldozata; aki megmarad a hagyománynál, az a hagyomány rabszolgája. Mindenképpen tönkremegy. Friedrich Nietzsche
9. A társadalom uralkodó felfogásai alakulhatnak, fejlődhetnek, fajulhatnak; de az emberek vérkeringése nem s ki milyen, maradnak olyannak.
10. Nyilván mindenki különc a maga módján de annak érdekében hogy az ember normálisnak tûnjön a világ szemében legyőzi ezt a különcséget és így lerombolja azt, amire hivatott. Charles Bukowski