A kozmikus háttérsugárzás zavaró hatását egyébként már mindannyian tapasztalhattuk. Amikor a televíziót egy olyan csatornára kapcsoljuk, ahol éppen nincs adás, a képernyõn táncoló jelek közül körülbelül minden századikat az õsrobbanás e távoli utódja okozza. Legközelebb, amikor mérgelõdünk, hogy nincs semmi mûsor a tévében, jusson eszünkbe, hogy bármikor megnézhetjük viszont a világegyetem születését.

Kapcsolódó idézetek

1. A tv nagyon gyorsan vált. A mûsorváltás sebességének hatása két irányú lehet. Mondjuk bemutatja a tv, hogy hogyan tárnak fel (...) egy tömegsírt. (...) Na most ha normális vagyok, ezen érzelmileg elborzadok. De mikor végigélném ezt a borzalmat, vált a kép, és a moldovai népi együttes táncbemutatóját látom (...), kicsit földerülnék, ha nem mutatja meg ekkor azt a repülőgép-szerencsétlenséget, ami éppen tegnap történt... Vagyis az információadagolás üteme messze meghaladja az ember élményfeldolgozási képességét. De ezzel nem hiszem, hogy válságot idéz elő... én azt gondolom, ezzel közönyt idéz elő és lebénítja az ember reakciókészségét. Popper Péter
2. Túl sok az információnk önmagunkról. Azelőtt megtehette az ember, hogy nem vesz tudomást magáról, még lehetett némi illúziója. De manapság, hála a tömegkommunikációnak, a hordozható rádiókészülékeknek és kivált a televíziónak, az egész világ láthatóvá vált. A modern idők legnagyobb forradalma pontosan ez: a világ hirtelen támadt vakító transzparenciája. Az elmúlt három évtizedben többet tudtunk meg magunkról, mint előtte évezredek alatt, és ez óriási trauma. Émile Ajar
3. A média sok stresszt okoz amiatt, hogy az emberek órákig merednek képernyőkre. Egy idő múltán már nem szórakoztató az élmény, az agyunk eltompul, a problémák megoldhatatlanoknak tûnnek.
4. Csodátlanná, varázstalanná vált az engem környező világ. Ha bekapcsolom a rádiót vagy a tévét, ha kinyitok egy újságot, folyton olyan érzésem támad, mintha erőltetett szilveszteri hangulatot akarnának rám tukmálni. Holott ezt a kínlódást szilveszterkor is rühellem. Vavyan Fable
5. A tévéhez antenna és adás kell, ám néha rossz az adás. Nem tudjuk, miért, de olykor egyszerûen nem mûködik. Ugyanígy van, amikor imádkozunk. Isten olykor erős, világos jelet küld nekünk. Jól átjön. Érezzük az összeköttetést, rá vagyunk hangolódva, közvetlen a kapcsolatunk. Máskor viszont legfeljebb annyit mondhatunk: "Nem megy, de legalább megpróbáltam."
6. A televízió nemcsak időben vonja el az ifjúságot az olvasástól. A kép könnyebben követhető, mint a betû; a mozgó képre gyorsabban reagál a lusta képzelet, mint a mozdulatlanra, a hangosított mozgókép követeli a legkisebb szellemi energiabefektetést. Minimális testi - és ennél is kevesebb szellemi - fáradozás árán jutunk élményekhez. Ifjúságunk - tisztelet a kivételnek - nem olvas eleget. Lomb Kató
7. Ha valami korán jön vagy késik, mindent felboríthat maga körül - hatása minden irányban kisugárzik, és hullámokban gyûrûzik tova, mint amikor követ hajítunk egy csendes tóba. John Steinbeck
8. Mint egy pocsolyába dobott kavics, problémáink begyûrûznek a minket körülvevő világba. Az egyes vízfodrok hatással vannak mindenre, ami az útjukba áll, a víz pedig még tovább gyûrûzik. Ha például kinyitjuk az ajtót valaki előtt, arra ösztönözzük őt, hogy ugyanezt megtegye valaki mással, esetleg másféle udvariassági gesztust gyakoroljon, amelyet nélkülünk nem tett volna meg. Ugyanígy, ha ráförmedünk valakire, meglehet, hogy az illető párja, barátja vagy gyermeke válik a mi továbbgyûrûző problémánk áldozatává. Ezen képességünket, amellyel képesek vagyunk hatást gyakorolni a minket körülvevő világra, kisugárzásnak hívom - szó szerint arra utalva, amit kifelé sugárzunk magunkból.
9. A különböző médiumok mindig is más generációkhoz tartoztak. Vagy volt kapocs, vagy nem. Ugyanez történt a rádiónál vagy a tévé megjelenésekor is. Ha ezt belátjuk, akkor megértőbbek tudunk lenni.
10. Egy megrázó pillanat olyan változásokat indít el, amelyek hatását lehetetlen előre látni. Egyes részecskék összeütköznek, és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Mások elsodródnak ismeretlen, izgalmas irányokba, és ott érnek földet, ahol a legkevésbé várnák. Szóval ezekben a pillanatokban éppen ez a legfontosabb. Nem tudjuk befolyásolni őket és a hatásukat, bármennyire is szeretnénk. Hagynunk kell, hogy a sodródó részecskék végre célba érjenek. És várnunk. A következő ütközésig.