A közönség két nap, sőt, sokat mondtam, inkább fél órán belül elfelejti az embert. (...) Csak mi hisszük, hogy másoknak is létfontosságú, amit csinálunk, és emlékezetünk fennmarad az idők végezetéig. Ezek nagyon mulandó dolgok, az embereket mindig a jelen idő érdekli.

Kapcsolódó idézetek

1. A közönség tudja az igazságot. A világ sivár, nyomorúságos és olyan kiszámítható, de ha az embereket becsapod, akár egy percre is, megtörténik a csoda, és akkor te is láthatsz valami csodálatosat. Még most se tudod? Azt a kifejezést az arcukon...
2. Három-négy perc meglehetősen jelentéktelen az élet nagy forgatagában. Az emberek több száz percet vesztenek nap mint nap, közönséges dolgokra pazarolva. De néha ilyen rövid idő alatt is történhet valami, amire egész életedben emlékezni fogsz.
3. - Szóval te nem sokra értékeled a hûséget... hogy az ember hûséges egy emlékhez? (...) - Én abban hiszek, hogy a jelen a fontos, nem a múlt! Végezni kell a múlttal. Ha mindenáron ébren akarjuk tartani a múltat, azt hiszem, a végén már csak eltorzítva, teljesen felnagyítva... hamis szemszögből látjuk. Agatha Christie
4. Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra. Molnár Piroska
5. Az élet csak egy év. Vagy csak egy óra, egy perc, egy pillanat. (...) A többi rutin, alig emlékszünk rá a végén. Ha nem fáj, nincs is. Cserna-Szabó András
6. Meglepő, hogy milyen hamar felejt el az ember helyeket, helyzeteket. Elmúlnak. Az ember a jelenben él. Bor Ambrus
7. Az emberek emlékeznek. Kivált az öregek. Nem a közelmúlt eseményeire, hanem a régi, mondjuk húsz évvel ezelőtti dolgokra. (...) Fontos dolgokat mondhatnak közéleti személyiségekről, esetleg régi botrányokról. Agatha Christie
8. Azt mondják, valaki addig él velünk, míg van, aki emlékszik rá, bár mindenki tudja, hogy a halál végleges, és az emlékek hamar kifakulnak. Mattias Edvardsson
9. Azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltûnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve. Paulo Coelho
10. Az emberek kezdik más szemszögből figyelni a belső idő fogalmát. De még mindig rengetegen vannak, akik a hétköznapi rohanás közepette elfelejtik az értékeket, a fontos találkozásokat, a kütyüjeiket nyomogatják (magamon is tapasztalom), és egyre gyakrabban látok mobilozó embereket a színházakban, akik mellékesen élvezik az előadásokat, csak közben görgetik az idővonalakat, várják az üzeneteket... mindenkinek van valami fontosabb dolga a jelennél.