Ugrás a tartalomra
Azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltûnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve.
Kapcsolódó idézetek
-
Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.
-
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.
Wass Albert
-
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvû morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
Müller Péter
-
Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (...). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.
Antoine de Saint-Exupéry
-
Akármilyen sok időt töltesz is valakivel, a végén úgy érzed majd, hogy nem voltál eleget vele.
Stephen King
-
Az ember akkor fogja fel igazán, hogy mit akar leginkább, amikor azt már elveszítette. Akkor érzi legerősebben valaminek a hiányát, ha az már nem lehet az övé.
-
Már látom a fényt az alagút végén... de miért dudál?
-
Nincs rosszabb dolog a világon, mint amikor visszautasítanak. A fényed rátalál egy másik ember fényére, azt hiszed, kinyílnak az ablakok és beömlik a napfény, és végre begyógyulnak a régi sebek. És hirtelen rádöbbensz, hogy semmi nem következik be abból, amit elképzeltél.
Paulo Coelho
-
Amikor végre megkapod azt, amit szerettél volna, úgy tûnik, egyáltalán nem ez volt, amit annyira akartál.
Gertrude Stein
-
A boldogság nem más, mint jó egészség és rossz memória.
Albert Schweitzer
-
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod.
Children of Distance
-
Ha már több, mint két éve szerelmes vagy, szedsz valamit.
Fran Lebowitz
-
Amikor sóvárogsz a szerelemre, az annak jele, hogy nem kapsz szeretetet és megbecsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól.
Louise L. Hay
-
Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tûnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni. Jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed. Minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tûnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.
Ray LaMontagne