A kritikus egy vagy több olyan tévedése, ami egy írót elnémít vagy úgy megzavar, hogy soha többé nem találja meg a biztonságérzetét, olyan merénylet, mintha valaki egy a magasban a produkcióját végző artistára kezdene lövöldözni, míg csak le nem esik.

Kapcsolódó idézetek

1. A nagy mesterek tekintélye, hagyományai és példája éppen annyit ártanak, amennyit használnak. Tévútra vezetik a mûvészeket vagy félelembe ejtik őket. A kritikusoknak rettenetes fegyvereket adnak a kezükbe minden eredetiség ellen. Eugéne Delacroix
2. Minél meghökkentőbb felfedezéseket tesz az író, minél mélyebb vélt vagy valódi érzékenységeket sért (...), annál hevesebb a támadás ellene. Galgóczi Erzsébet
3. Gyakran úgy tûnhet, hogy a kritikusok a szerzőt azért hibáztatják, amiért nem azt a könyvet írta meg, amit ők el akarnak olvasni; valójában azonban azért hibáztatják őt, mert azt a könyvet írta meg, amit ők maguk is akartak, de képtelenek voltak rá. Nassim Nicholas Taleb
4. Nem tudhatod, hogy meddig kelsz fel úgy, hogy képes vagy autentikus mondatokat létrehozni, hogy nem pusztán csak reprodukálod annak az emlékét, hogy író voltál valaha. Ha a horizontot nem tudod arrébb tolni, ha nem tudod újra felizzítani magadban az eleven figyelmet: véged van, mint író. Háy János
5. Az író valahogy nem is az erényeivel igazán író, hanem inkább azzal, ami hibás, selejtes, tökéletlen benne -, ez a hiba igazán ő. Márai Sándor
6. A polgárnak egy olyan helyen, ahol méltósága nem alapja a társadalmi közérzetnek, sőt sorvadóban vannak biztonságos léte feltételei, nap mint nap számolnia kell a távozás gondolatával. Az írónak pedig, mintsem elnémulna, adott esetben távoznia illik már csak tiltakozásból is. Bodor Ádám
7. Írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket. Jojo Moyes
8. Az írói lét egy folyamat, amit maga az író sem tud mindig irányítani - esetenként maga is meglepődik.
9. Van egy pillanat, amikor az ember érzi, hogy ha bármit megmozdít - akár hozzátesz, akár elvesz -, az a szövegen csak ronthat. Nincs tovább. (...) Amikor az alkotó megtorpan, a vers feléled. Attól fogva létezik, mint független és idegen valami. Mint vers.
10. Ha van valami, amitől minden regényíró haja szála égnek áll, akkor az a félelem, hogy mialatt leírja az események egymásutánját, akaratán kívül is türelmetlenné teszi az olvasót. Mégpedig az által, hogy eltér az események folyásától, és visszakalandozik rég elhagyott jelenetekhez. Pelham Grenville Wodehouse