A kutyáink ismernek bennünket - valószínûleg sokkal jobban, mint mi őket. Tökéletes hallgatózók és leselkedők: kihasználják, hogy beengedjük őket a magánéletünkbe, és kikémlelik minden mozdulatunkat. Tudják, mikor jövünk, mikor megyünk. Kiismerik a szokásainkat: hogy mennyi időt töltünk a fürdőszobában, és mennyit a tévé előtt. Tudják, kivel alszunk, mit eszünk, miből eszünk és kivel alszunk túl sokat. Úgy néznek bennünket, ahogyan egyetlen más állat sem.

Kapcsolódó idézetek

1. A kutyák okosabbak, mint azt mi, okos emberek hinni szeretnénk, nekik nem lehet hazudni. A kutyák nyelve az őszinteség nyelve. Csak az emberek hazudnak. A kutyák nem. Nem használnak szavakat. És tudják, kinek tartoznak hálával.
2. Mindig úgy gondoltam, a kutyák valamiképpen segítenek megélni a jelen pillanatot. Ha velük foglalkozunk, nem aggódunk sem a múlt, sem a jövő miatt, nem vágyunk semmire, megszáll minket a nyugalom, s felismerhetjük létünk igazi valóságát. Dean Ray Koontz
3. A kutya tőlünk tanulja meg azt, hogy mi fontos a számunkra - és hogy mi fontos szerintünk az ő számára. Mi magunk is háziasítva vagyunk: belénk nevelték kultúránk értékeit, azt, hogy hogyan legyünk emberek, és hogyan viselkedjünk másokkal. Ahhoz, hogy taníthassuk a kutyát, tisztában kell lennünk, hogy mit érzékel, és meg kell értetnünk vele, hogy mit érzékelünk mi.
4. A kutyák azért teszik, amit tesznek, hogy örömet okozzanak nekünk vagy megvédjenek bennünket. Mást nem tudnak. És mi ugyanezzel tartozunk nekik. Robert Crais
5. Azt képzelni, hogy a kutya gondolkodása egyszerûen az emberi diskurzus lebutított formája, lealacsonyító a kutyára nézve. Számomra, kommunikációjuk lenyûgöző nagysága és változatossága dacára, éppen az teszi különösen becsessé a kutyákat, hogy nem használnak nyelvet. A hallgatásuk az egyik legvonzóbb vonásuk tud lenni. Ez nem némaság: csak a nyelvi zaj hiánya. A kutyával való együtt hallgatásban nincsen semmi kínos: sem abban, ha a szoba túloldaláról bámul minket, sem abban, ha álmosan egymás mellett heverünk. Ahol a nyelv véget ér, ott kapcsolódunk össze igazán.
6. Ahogy (...) nekünk nagyobb szükségünk van Istenre, mint neki ránk, a kutyáknak szintén nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk, és ezt ők is tudják.
7. A kutyák olyanok, mint a gyerekek: figyelem és szeretet kell nekik. De többet adnak, mint kapnak, nem úgy, mint néhány kétlábú teremtmény.
8. A kutyák olyanok, mint a kisgyerekek: azonnal megérzik, hogy valaki jó vagy rossz ember. Nógrádi Gábor
9. Aki szereti a kutyákat, valóban szereti őket, nem egyszerû állatokat vagy házi kedvenceket, hanem társakat lát bennük, sőt többet. Tiszteli a velük született méltóságot, felismeri, hogy képesek az örömre és a bánatra, és hogy sejtik az idő zsarnoki természetét, még ha nincsenek is teljesen tisztában annak kegyetlenségével, és ellentétben azzal, amit a szemellenzős szakértők állítanak, van valami fogalmuk önnön halandóságukról. Dean Ray Koontz
10. A kutyák már csak ilyenek: egy pillanat alatt megfeledkeznek a neheztelésről, elnéznek bármilyen sértést, hiszen annyival jobb érzés, ha mind barátok vagyunk! W. Bruce Cameron