A lábunk, ha közelebbről szemügyre vesszük, valóságos mûalkotás. De ahelyett, hogy játszanánk ezen a csodás hangszeren, lényegében csak taposunk rajta.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem az a nagy dolog, ha jobb lábbal kelünk, hanem az, ha ballal, s aztán lábat tudunk váltani.
2. Nem az a lényeg, hogy drága mesterektől drága hangszerek kezelését tanuljuk. Ebből a zene gyakran egészen kimarad. Hanem az, hogy a magunk erős vagy gyenge, szép vagy csúnya hangján hangszer nélkül megtanuljunk egy-egy dallamot, megérezzük annak lelki tartalmát, amint anyagtól, hangszertől függetlenül száll belénk és belőlünk másokba. Csak akkor tudunk majd hangszert is úgy megszólaltatni, hogy valóban zene szóljon rajta, ne puszta hangok. Különben csak gépiesen zakatol a kezünk alatt egy készülék, de zenét nem terem. Kodály Zoltán
3. Nem a lábával táncol az ember.
4. A lassúzás elég fura dolog. Igazából nem is tánc. Inkább csak áll az ember a másikat átölelve és a zene ütemére egyik lábáról a másikra billeg. Azt hiszem, beszélni sem nagyon szokás közben, legalábbis körülöttünk senki nem beszélt. Azt hiszem, értem, miért: az embert annyira lefoglalja a másik közelsége, hogy nehéz ilyenkor kigondolni bármilyen témát. Meg Cabot
5. A többi életnek csak a peremét látjuk, s nem sejtjük, milyen apróságok roncsolják. Ezekből mûalkotást faragunk. Elemi módon regényesítjük őket. Valamennyien azon vagyunk voltaképpen, hogy mûalkotássá avassuk az életünket. Arra vágyunk, hogy örökké tartson a szerelem, pedig tudjuk, hogy nem tart sokáig; és hiába tartana egy életen át, valami csoda folytán, mert akkor is tökéletlen volna. Albert Camus
6. Haladni csak úgy lehet, ha míg az egyik lábunkkal előrelépünk, a másikat helyén hagyjuk. Eötvös József
7. Számomra döbbenetes, hogy társadalmunkban a mûvészet ma már kizárólag tárgyakat jelent, és semmi köze az egyes emberekhez vagy magához az élethez. Hogy a mûvészet ilyen specializált tevékenység lett, amit mûvészeknek nevezett szakértők végeznek. Nem lehetne minden ember élete mûalkotás? Hogyan lehetséges, hogy egy lámpa vagy egy ház mûalkotás, de az életünk nem? Michel Foucault
8. Van valami ősi jellege a vízen utazásnak, még akkor is, ha rövid. Nem is annyira a szemünk, fülünk, orrunk, szájpadlásunk vagy a kezünk informál minket arról, hogy nem nekünk való helyen vagyunk, mint a lábunk, amely furcsának érzi, hogy hirtelen érzékszervként kell mûködnie. Joszif Brodszkij
9. Ha az ember keze sebes, lehet, hogy nem tud olyan hatékonyan dolgozni, mintha semmi baja nem volna, de az biztos, hogy nem fog törni-zúzni, hanem óvatosan nyúl mindenhez. Ha fáj a lába, nem fog futóversenyt nyerni, de biztosan nem rugdos meg másokat. Másmilyen lenne a világ, ha mindenki a sebes kéz tapintatával, a fájós láb óvatosságával közelítene a másik emberhez. A sebek, a fájdalmak érzékennyé tesznek, igazából gyógyítanak bennünket.
10. Egyéni életünk lefolyása és eseményei, igazi értelmüket és összefüggésüket tekintve, durvább mozaikmûvekhez hasonlíthatók. Ameddig közvetlenül ezek előtt állunk, nem igen ismerjük föl az ábrázolt tárgyakat, s nem vesszük észre sem jelentőségüket, sem szépségüket: mind a kettő csak bizonyos távolságban tûnik szembe. Arthur Schopenhauer